Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Szilágyi Zsófia Júlia: A boldogasszonyi kálváriahegy

Boldogasszony (Frauenkirchen) kálváriaépítménye

Boldogasszony 17. századi kálváriaépítménye (1. kép) különleges formájával hívja fel magára a figyelmet. Tipológiai szempontból nemigen rokonítható, „[kjözlekedési rendszere miatt különlegesnek számít” (Szilágyi 1980, 28). A mesterséges hegyként emelt építményre szabályos spirális út vezet, melynek mentén helyezkednek el a stációk. Kápolna nem kapcsolódik hozzá, bár a német terminus technicus kápolnaként írja le a mély fülkéket, melyekben a stációdomborműveket helyezték el. Boldogasszony az Esterházy uradalom részeként bőséges forrást, a kismartoni kálváriahegy párjaként kínálkozó létesítménye pedig művészettörténeti párhuzamokat ígér. Az Esterházy Pál (1635-1713) által újranépesített község, az általa meghonosított mariánus ferencesek, a középkori hagyományokat megerősítő búcsújáró templom és a köré létesült kolostor kapcsán azonban nemigen kerül említésre a kálváriahegy. A csupán létezését dokumentáló ferences rendtörténeteken túl mindössze két metszet (2. és 3. kép) segít bennünket a korábbi állapotok felidézésében, a feltételezett építészeti programot, funkciót és spirituális tartalmat illetően.

2. kép: J. Martin Lerch rézmetszete, 1682 k. 3. kép: Hans Frank von Langraffen metszete, 1703. (34,6x27, magántulajdon) (49,2x33,4)

A kálváriahegy leírása

A kálváriahegy eredetileg a templom mellé csatolt kolostorszámy előtt, szemből tekintve a templomtól kicsit balra helyezkedett el. Korábbi helyén mutatja több századeleji fénykép, képeslap, melyeken még látható a kolostoregyüttes kőfala a hozzátapadó kegyhelyárus épületekkel, és a díszes kapuzat. Horváth Athanáz, a kegyhely történetéről írt könyve szerint már 1910 körül fel99