Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2010 - Acta Ethnologica Danubiana 12. (Dunaszerdahely-Komárno, 2010)
Jakoubek, Marek: A "romabűnözés" okairól
Számos jel mutat arra, hogy az érintett közösségek szociális rendszere vonásaiban hasonlít a hagyományos roma településekéhez, mégis szem előtt kell tartanunk, hogy az általunk bemutatott modell nem egy egységes, kompakt rendszer, hiszen számos külső hatás éri, amelyek által zártsága és átláthatósága felbomlik, így összefüggéseinek magyarázata is nehezebbé, zavarosabbá válik. V. A szegénység kultúrája - a „romabűnözés“ MÁSIK gyökere A „roma gettókról“ általában mint szociálisan elszigetelt lokalitásokról szokás beszélni. Ez a szemlélet is jól mutatja a valós helyzet néhány fontos aspektusát. Amennyiben a szociális elszigeteltségre, mint egy több fő dimenzióból összetevődő komplex jelenségre tekintünk, azt láthatjuk, hogy a kiválasztott hely - az esetek jelentős többségében - az összes meghatározó dimenzió paramétereinek megfelel. A „roma gettók“ lakóinak túlnyomó része ugyanis egyszerre él térbeli, gazdasági, (szőkébb értelemben vett) szociális, kulturális, politikai és szimbolikus elszigeteltségben is. A „roma gettók“ lakóinak többsége nagyon nehezen fér a munkaerőpiac közelébe, általában az ún. szürkegazdaság területére van beszorítva és általában véve is a gazdasági tőke hiányában szenved. Az itt lakók helyzete a (szőkébb értelemben vett) szociális tőke esetében is igen hasonló, hiszen többségüknek, a családtagoktól eltekintve igen szűk vagy éppen semilyen kapcsolatrendszere sincs. Szociális hálózatuk tehát nagyon zárt, ami többek között a többségi társadalom intézményrendszerében való részvételt is jelentősen megnehezíti. Jellegzetes a kulturális tőke szűkössége, ugyanakkor feltűnő az iskolázottság vagy más szakmai kompetenciák terén való elmaradottságuk is. Szintén elmondhatjuk, hogy a „roma gettók“ lakói számára szinte lehetetlen, hogy ugyanolyan mértékben tudjanak élni poltikai jogaikkal, mint a többségi társadalomhoz tartozó polgártársaik. Ugyanígy szembetűnő a formális politikai intézményrendszer hiánya a „roma gettókban“, valamint az is, hogy az itt lakók teljesen hiányoznak az élőhelyükön kívül található politikai intézmények posztjairól. Ami a szimbolikus aspektust illeti, kijelenthető, hogy a vizsgált közeg lakóinak jelentős része a többségi társadalom által stigmatizálva van, rendszerint egy-egy külső attribútum (pl. bőrszínük, sajátos nylevjárásuk, jellemző családnevük, nonverbális kommunikációjuk módja, ruházatuk stb.) alapján. V. 1. A szociális kirekesztéstől a szegénység kultúrájáig Megpróbálunk tovább menni a fenti gondolatmenetben és felvázolni, hogy a „roma gettók“ mint szociálisan elszigetelt települések lakói egy sajátos kulturális minta hordozói. Ez a minta a hosszantartó szegénységre való reakció, ill. az ahhoz való alkalmazkodás eredményeképpen alakult ki: hasonlóan, mint a már korábban említett szociális, kulturális, politikai vagy akár szimbolikus elszigeteltség is. Az ezekben a közösségekben fellelhető tipikus kulturális minta nem más, mint a szegénység kultúrája. A szegénység kultúrájának koncepciója arra az alapfeltevésre épül, miszerint a szociálisan elszigetelt településeken lakó egyének egy sajátos kulturális minta reprezentánsai - ez a fajta életvitel a hosszas szegénységhez való alkalmazkodásból fejlődött ki, akárcsak a szociális, szimbolikus és térbeli elszigeteltség (az utóbbi leginkább urbánus térben észlelhető), valamint az ezen jelenségekre való reakciók mindegyike is. Ez a sajátos kulturális modell, amely leginkább a szegénység kultúrájaként tematizálható, nem más, mint az a jelenség, amely során a szegények egy osztályokra épülő, erősen individualizált kapita-61
