Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Út menti halálhelyjelek Dél-Szlovákiában. Tipológia, funkció, kultusz
DUNATÁJ Haláluk után is örökre együtt maradnak... Boldogok voltak, felszabadultak. Es milyen is legyen egy ifjú pár, amely órákkal korábban mondta ki a boldogító igent. Virágh Csaba és Fábián Júlia a megyercsi református templomban holtomiglen-Holtodlglanra tett esküt. És talán csendben, magukban arra, hogy az asszonnyá vélt lány szíve alatt hordott parányi kis lényt már együtt nevelik fel boldogságban, békességben. Nagy terveik voltak, s úgy I tűnt, semmi sem állhat azok megvalósításának útjába, hi- I szén szorgalmuk, munkabírásuk közismert volt. A dunamdvány! illetőségű Csaba az egyik őrző-védő szolgálat biztonsági embereként volt alkalmazásban, a megyercsi Júlia pedig egy komáromi bárban dolgozott szakácsnőként, A lakodalom a koszegfalvoi szövetkezet nagytermében zajlott, mindenki vidáman, felszabadultan szórakozott. Reggel, amikor minden elcsendesedett, a fiatalok a nemesócsai I szakácsnőt szállították haza, a egyúttal tankoltak is a 100- j as Skodába. A rövidebb utat választva, Sturva felé haladtak, amikor — nagy valószínűséggel — a volánnál ülő Csaba el szundított. Mintegy 60-70 kilométeres sebességgel tértek át az út másik oldalára, ahol az egyik családi ház feljárójának csapódtak. Az ütközés következtében nagy valószínűséggel a fiatalok azonnal belehaltak súlyos sérüléseikbe. A tragédiát fokozta, hogy a kocsi, amelynek ele|e a felismerhotetlenséglg összezúzódott, a kiömlő üzemanyagtól azonnal betobbant és a fiatalok holttosto elégett. A család a fiatalok testét hamvaszttatja és poraikét közös urnában helyezik el. 85
