Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Út menti halálhelyjelek Dél-Szlovákiában. Tipológia, funkció, kultusz
Acta Ethnologica Danubianu 10—11 (2009), Komárom-Komárno Út menti halálhclyjelck Dél-Szlovákiában Tipológia, funkció, kultusz L. Juhász Ilona A balesetek, gyilkosságok és más tragédiák helyszínének megjelölése, a különféle kegyeleti jelek állítása általánosan elterjedt szokás, s nagyon távoli múltra vezethető vissza (vö. Kovács 1990). A halálos tragédiák helyszínét szinte pillanatokon belül ellepik a virágcsokrok, mécsesek, s legtöbbször nem hiányzik az elhunyt (elhunytak) fényképe sem. Számos példát hozhatunk fel a világ bármely pontjáról akár a távolabbi, akár a közelmúltból. Említhetjük olyan közismert személyiségek, mint például a svéd miniszterelnök, Olaf Palme1, John Lennon és Zoran Djindič szerb miniszterelnök meggyilkolásának, vagy Diana hercegnő halálos autóbalesetének helyszínét. A különféle példákat a végtelenségig sorolhatnánk, hiszen a légi, közúti, vasúti vagy tengeri és egyéb katasztrófák, terrorista támadások kapcsán a különféle tévécsatornák által ma mindenki otthonába eljutnak ezek a hírek és képek. A tragédiák helyszínén spontán megnyilvánuló részvétnyilvánitás szokását Erika Doss vizsgálta behatóbban több aspektusból, elsősorban amerikai példákon (Doss 2008). Aránylag rövid idő elteltével a halálos tragédiák színhelyét ún. állandó jellel is megjelölik: ez a jel leggyakrabban a kereszt. A németországi Eschedeben 1998-ban történt Intercity vonatszerencsétlenség áldozatainak emlékére annyi fát ültettek a helyszín mellet, ahányan életüket vesztették, s emellett egy közös emlékművet is felavattak a 111 áldozat nevével. A Magas-Tátrában a Poprádi tó közelében található szimbolikus temető a hegyek áldozatainak állit emléket.1 2 Kutatásaim során olyan esettel is találkoztam, amikor szinte hozzáférhetetlen helyeken történt halálos baleset helyszínén is megjelölték. Egy életét vesztett amatőr barlangász halálának helyén, egy nehezen megközelíthető sziklarésben a 1 Martin Scharfe marburgi néprajzprofesszor Olaf Palme meggyilkolása után szinte első perctől fogva nyomon követte az eseményeket, és egy esettanulmányban feldolgozta a jelenséget (Scharfe 1989, 142-153) 2 Az 1525 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő szimbolikus temető létrehozását Otakar Stafl cseh festő kezdeményezte. 1940-ben avatták fel a következő mottóval: ,,A halottak emlékére, az élők figyelmeztetésére”. Az emléktábla körül évente rendszeresen ősszel tartanak megemlékezést. Az itt található kápolnán a következő felirat olvasható: „A hegyek áldozatainak”. A hely azonban emléket állít nem csupán a Tátra áldozatainak, hanem a világ különböző más tájain halálukat lelt, a Tátrából származó turisták emlékének is. Olyan személyek - mártírok - emlékét is megörökítik, akik a hegyek között, harcok során estek el. A szimbolikus temetőben található emléktáblák és különféle más haláljclek mellett elsősorban Jozef Fikiac színes festett keresztjei (amelyek a jellegzetes, ma már szlovák nemzeti szimbólumnak is tekinthető gyetvai kereszt mintájára készültek) tűnnek ki a környezetből (Kovács 1990, 8-9). Egy 2006-ból származó adat alapján 278 emléktábla és 56 kereszt található a helyszínen. htttp://www.vysoketatry.com/ciele/scintorin/scintorin.html (2009. május 10.) 61
