Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Krónika
Nyitra vidéki népballadák' Arany A. László hagyatékából közzétette Liszka József Még érezzük a könyvön a nyomda illatát, olyan friss a kiadvány, pedig 65 évvel ezelőtt készült el a kézirat. Nagy öröm látni az elveszettnek hitt balladákat így együtt. Köszönet mindazoknak, akik a munka megjelenését lehetővé tették. Elsősorban Liszka Józsefnek, aki megtalálta, kiadásra előkészítette, gondozta, szerkesztette, megírta a tudományos igényű jegyzeteket és megpróbálta feloldani mindazokat a nyitott kérdéseket, amit egy régi gyűjtemény mostani kiadása elénk hozott. Köszönjük Nagy Myrtilnek a régi gyűjtéshez illő hangzós anyag válogatását és azt, ami a könyvet különösen rangossá tette a képanyag válogatását, az illusztrációk szép elhelyezését. Szép és rangos könyv jelent meg Arany A. László születésének 100. évfordulójára. Hajdan 1940 táján ő is így teivezte, külön gyűjteményként, talán Putz Éva neve alatt, mintegy 100 oldalon. A hagyatékból 26 ballada került elő, csupán 45 oldalon, megannyi belejavítással, átírással. Ez a kusza kéziratos, gépelt, javított anyag szép rendbe szedve került elénk. Jól mutatják Arany A. László megfigyeléseit: „A balladákat nem ismerik minden községben. Némely községben már alig egypáran ismerik őket, s ezek is inkább az öregasszonyok. Többet ismernek a falu szegényei, zsellérei. Ezek úgy látszik, általában többet énekeltek és szívesebben is. A gazdaszszony, vagyis a módos gazda felesége nem szívesen vallja be énektudását, legalább nem találja illendőnek idegen nyilvánosság előtt énekelni. Több balladának gyakran csak a töredékét ismerik a nótafák. Ilyenkor prózai befejező mondattal jelentik be a ballada tragikus kimenetelét.” Tovább is idézhetném Arany A. László máig helytálló megállapításait, de most azt szeretném kiemelni, amit Arany gyűjteménye új eredményként a magyar tudományosságba hozott, és ami ma is, két emberöltőnyi idő múltán is értékessé teszi. Több kínálkozó szempontból kettőt emelnék ki. Egyik a táji körülhatárolás, vagyis, hogy Nyitra vidéki kultúráról van szó, a másik pedig az itt található népballadák viszonya a magyar balladaköltészct egészéhez. 1. Nyitra vidék, mint néprajzi táj, szakirodalomban viszonylag későn, a 20. század elején jelenik meg. A néprajztudomány megszületésekor számos néprajzi csoportot különítettek el. így a székelyek és a palócok már a 19. század elejétől az érdeklődés előterébe kerül- 1 1 A Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából című kötetei a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara rendezésében megvalósult, A Felvidék szerepe a magyar tudományosságban című konferencia kezdőnapján, 2009. november 30-án mutatta be az érdeklődőknek Kriza Ildikó. A rendezvényre a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával került sor, Arany A. László születésének 100. évfordulóján. 276
