Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
baraciak vajon olykor-olykor találkoznak-e ezekben a városokban akár „felülről szervezett”, akár spontán találkozókon?) Aztán: a parasztok elköltözése mellett érdemes lenne megvizsgálni a cigányok elköltözését is, mivel ilyen jelenség is tapasztalható. Ismereteim szerint több, mint húsz éve folyamatos - ha nem is olyan intenzív, mint a nem romák esetében - elköltözésnek lehetünk tanúi. (Az egyik céltelepülés Rimaszécs, mely falu jelenleg többé - kevésbé szintén azt az utat járja be, mint Baraca. És mi lesz akkor, ha a mostani 60%-ról ott is 80% fölé emelkedik a cigányság számaránya? Onnan is tovább költöznek?) Gecse Annabella könyvében felteszi azt a kérdést is, mi lehet az oka annak, hogy a legutóbbi népszámláláson már 39-en romának vallották magukat? Nagyon helyesen jut arra a megállapításra, hogy ez elsősorban (az időközben lemondott) polgármester, az őt indító párt (és főleg e párt egyik „harcos” rimaszombati vezetőjének; aki egyébként a különféle kampányok során retorikáját illetően gyakran esik át a ló túlsó oldalára) tevékenységének köszönhető. Tehát: milyen szerepet töltenek be az etnikai alapon szerveződött politikai pártok és civil szervezetek a cigányság életében, mennyire befolyásolják őket döntéseikben stb? A térhasználat etnikai alapú eltéréseit tárgyalva a szerző rámutat arra, hogy „az életmódbeli különbségekből adódóan azonban első látásra megkülönböztethetők a faluba érkező idegen számára is a cigányok házai. ” Felmerül a kérdés - és nem csak Baraca esetében - hogy van-e valamilyen visszajelzés a nem cigányok részéről abban az esetben, ha a „cigányok háza” semmilyen „etnikus jegyet” nem visel magán? Ez lenne az első lépés a megfelelni akarás, vagy ha úgy tetszik: az asszimiláció útján? És hogyan vélekednek erről a romák? Végezetül egy utolsó példa: Gecse Annabella a falu határában letelepedett feketebalogi szlovákok névjegyzékét is közli. A könyv olvasása idején részt vettem Tornaiján egy iskolai rendezvényen, ahol felbukkant az egyik szlovák telepes család neve — a magyar iskola tanulói között! így adja magát a kérdés, hogy érdemes lenne talán megvizsgálni azt is, hogy a baracai magyar és magyar cigány lakosok mellett mi lett a „baracai” szlovákokkal? Összességében elmondható tehát, hogy Gecse Annabella, illetve első önálló kötete pontosan azt nyújtja, amit a szerzőtől szakmai körökben elvárhatunk. Részletes és precíz leírását egy dinamikusan (vissza, előre, le, át) fejlődő / alakuló falunak, az ottani közösségi és erőviszonyok átrendeződésének, az értékeltolódásnak. A munkája során alkalmazott eljárások pedig (a kutatás módszerei, az összehasonlítás térben, időben, néprajzon és rokon tudományokon belül) nagyon is megfelelnek a mai — vagy ha úgy tetszik: modern - tudományos szemléletnek, melyek azonban nincsenek híján a komoly múlttal rendelkező magyar társadalomnéprajzi kutatásokkal való kapcsolatoknak sem. Ugyanakkor a kötet nem csak a szakmai körök érdeklődésére, de az érdeklődő nagyközönség és az egyetemek, főiskolák hallgatóinak figyelmére is méltán tarthat számot. Hengartner, Thomas - Moser, Johannes (Hg.): Grenzen & Differenzen. Zur Macht sozialer und kultureller Grenzziehungen. 35. Kongress der Deutschen Gesellschaft für Volkskunde, Dresden 2005. Leipzig: Leipziger Universitätsverlag GmbH 2006, 895 p. /Schriften zur Sächsischen Geschichte und Volkskunde. Band 17/ ISSN 1439-782X. ISBN 3-86583-088-9 Liszka József A Német Néprajzi Társaság kétévenkénti rendszerességgel megrendezésre kerülő kongresszusainak utolsó előtti állomása Drezdában volt 2005. szeptember 25-e és 28-a között a Drezdai Műszaki Egyetem és a drezdai Higiéniai Múzeum épületeiben. Vendéglátó a drezdai székhelyű Szász Történeti és Néprajzi Intézet volt. A több mint ötszáz résztvevő (a németek mellett magyar, cseh, osztrák, lengyel, norvég résztvevője-előadója is volt a 211
