Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Könyvismertetések, annotációk
A kutatás és az eredmények összefoglalásának céljáról Gecse Annabella a bevezetőben a következőket írja: ,, Dolgozatom célja egy mind ez ideig kevéssé kutatott falu, Baraca társadalmának, belső életének bemutatása. A ma Szlovákiához tartozó település paraszti lakossága az 1970-es évek óta rohamosan fogy, cigány népessége pedig napjainkra elérte a 80 %o-os többséget. (...) Dolgozatom célja ezért nem egyéb, mint az eltűnőben lévő faluközösség életének - több szempontból is erősen korlátok közé szorított - jellemzése. ” A kérdést a szerző' három nagy fejezetre bontva vizsgálja. Az elsőben a 20. század első évtizedeit tárgyalja, a második fejezetben az 1920 utáni külső politikai beavatkozásokat és azok következményeit mutatja be, míg a harmadik fejezetet a település mai etnikai képe alakulásának szenteli. Bár a szerző a bevezetőben azt írja, hogy a magyar - cigány együtt / egymás mellett élés kérdésével csak érintőlegesen, néhány részterületet megvizsgálva foglalkozik, a leírtak alapján e kérdéskörben is plasztikus képet alakíthat ki magában az olvasó. Az első fejezetben részletesen megismerkedhetünk Baraca kialakulásával, történeti múltjával. A település általános jellemzése mellett mintegy ellentétpár, bemutatásra kerül a falu lakosságának önjellemzése és a kialakított külső kapcsolatok is. Ezt követően a szerző sorra tárgyalja azokat a témaköröket, melyeken keresztül részletes képet kapunk a falu társadalmáról, kezdve a belső tagoltságon, családszervezeten, nem és kor szerinti csoportokon, a lokális kapcsolatokon, munka- és üzemszervezeten keresztül egész a faluszervezetig és a helyi jogviszonyok bemutatásáig. A második fejezetben mindazon külső politikai eseményeket — háborúk, impériumváltások, ki- és betelepítések stb. - és azoknak a helyi közösségre gyakorolt hatását tárgyalja nagyon részletesen Gecse Annabella, amelyek mintegy megalapozták Baraca jelenlegi helyzetét. S hogy milyen is a környezetében is különlegesnek, „más”-nak tartott falu mai helyzete, aiTÓl a harmadik fejezetben tájékozódhatunk. Mondhatjuk azt is, hogy a könyvnek ez a legizgalmasabb fejezete (ahhoz, hogy többé-kevésbé megértsük az itt leírtakat, természetesen szükséges megismerkedni az előző két fejezet tartalmával is). Ez az a rész, mely a legtöbb kérdést, pontosabban továbbgondolásra érdemes megállapítást, gondolatot (melyek visszakanyarodhatnak akár az első két fejezethez is) váltja ki az olvasóból. Különösen érdekes ez a fejezet annak tükrében, hogy B. Kovács István többször és több helyen megállapította: a gömöri (és ezen belül a baracai) cigányság kettős identitási!, pontosabban „magyar cigány” identitású, így ezeknek az embereknek a megnyilvánulásait, tetteit nem lehet pusztán úgy kezelni, mint a cigányok cselekedeteit! Az egész könyvet hitelesítik azok az adatközlőktől származó idézetek, amelyeket a kutatás során rögzített Gecse Annabella, ugyanakkor a hannadik rész témájához kapcsolódó interjú-részleteknek köszönhetően nagyon pontos képet kapunk a falu „légköréről”, a kilátásokról és a kilátástalanságról. Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata ... c. munkája minden tudományos igényt kielégítve vizsgálja Baraca társadalmát, annak szerkezetében végbement változásokat, egyúttal megpróbálja megkeresni azokat a törvényszerűségeket, melyek ezeket a mozgásokat eredményezik. Az sem elhanyagolható erénye ennek a könyvnek, hogy a témát nem zárja le, s így az nyitva áll mindenki más előtt is úgy, hogy több ponton is lehet csatlakozni a Gecse Annabella által felvetett problémavizsgálathoz. Mintegy folytatás gyanánt érdemes lenne megkeresni a „virtuális Baraca” lakóit, a faluból a környező városokba, településekre költözötteket, hogy mi okból döntöttek az elköltözés mellett, tartják-e egymással a kapcsolatot, mint baraciak, s ha találkoznak, milyen alkalmakból. (Jó példa erre az a 2008 szeptemberi felhívás, melynek alapján a Rimaszombatban lakó korlátiak szerveztek találkozót. A Rimaszombatban, Tornaiján élő 210
