Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Közlemények - Csiszár Attila: "Gyermekkori mulatságok". Gyermekvilág Komáromban a 19. század közepén

előkelőbb vagyonos osztályához tartoztak. A kis Vágduna igen alkalmas fürdőhely volt, mert szelíden lejtő partjai mellett a vízben az úszni nem tudók is veszély nélkül fürödhettek; beljebb pedig az úszni tudók részére a meder elég mély és széles volt és a ki már át tudta úszni a kis Vágdunát, azt már a derék úszókhoz számítottuk. Úszni természetesen mindnyájan úszómester nélkül tanultunk, még pedig először nem rendes tempóval, hanem kutya módjává, azaz mindkét kezünkkel magunk alá hajtva a vizet. Én is, mint a többiek a kis vízben - a hol feneket értem - kezdtem el lubiczkolni és próbálgattam a felszínen maradni, de nem sikerült. Egyszer azt vettem észre, hogy egyik pajtásom: Mészáros Zsiga, a kivel a kis vízben együtt szoktam eviczkélni, a mély vízre ment, és ott el kezdett úszni. Nagyon irigykedve néztem, hogy ennek már sikerült szabad úszóvá lenni; henczegett is a gyerek vele. Én azt találtam mondani, hogy no bizony nagy sor is az, a kis vízben már én is tudok úszni. „Akkor bátran jöhetsz a nagy vízre” - mondták a pajtások, mert a víz itt magától visz, úgy hogy itt jóformán semmit sem kell csinálni. Nem akartam szégyenben maradni, no meg nagy biztatásnak vettem azt a kijelentést, hogy a víz magától visz és fenntart, habár kissé bátortalanul, de bele ugrottam a mélybe. Nagyon végzetessé válhatott volna ez a kísérletem, ha szerencsémre Kiss Zsiga, - a Palinak és Péternek a bátyja nincs jelen, mert én bizony szépen alá merültem, s rendesen ott is vesztem volna; és már eszméletemet kezdtem elveszteni, mikor az utolsó pillanatban egy kéz hajamnál fogva megragad és felszínre hoz, és a többiek segítségével a tutajra emel. A kéz Kiss Zsiga keze volt, a kit bátran mondhatok életmentőmnek, mert nála nélkül most alig róhatnám ezeket a sorokat. Ez a különös kezdet azonban nem törte meg a bátorságomat, sőt, mivel a mély vizet már megkóstoltam, nem akartam többé a kis vízre visszamenni. Jól megfigyeltem a többieket úszás közben és két jó úszó között újra bele ereszkedtem a vizbe, s ezúttal sikerrel; habár ügyetlenül kapáltam is kezdetben, denique11 elértem azt, hogy a vízszínen fenmaradtam, másodszor már önállóan úsztam nehány méternyire; mire megállapították, hogy most már szabad úszó vagyok. A nyár végén már rendes tempóval úsztam. Az úszást minden vágmelléki gyerek ilyen utón tanulta meg. És épen mivel a gyerekek akárhányszor minden felügyelet nélkül fürödtek, közülök bizony egy-kettő évenként örökre elúszott. Hogy hasonló szerencsétlenségnek elejét vegye és a felelősséget magáról elhárítsa, Szűcs Sándor kemény büntetés terhe mellett megtiltotta tanítványainak a szabadban való fürdést; hozzá tette azonban, hogy ha valaki a szüleitől olyan tartalmú nyilatkozatot hoz, hogy ők a fiuknak megengedik a fürdést, az ilyen fiút a tilalom alól felmenti. - Ez a tilalom nagyon lesújtott engem, mert tisztában voltam azzal, hogy édes anyám a kívánt nyilatkozatot ki nem állítja, hiszen ő is akárhányszor mondta: meg ne tudjam, hogy fürdeni jársz! A fürdés élvezetéről lemondani, vagy magamat a kilátásba helyezett büntetésnek kitenni azonban nem akartam és így más megoldási mód nem volt lehetséges, mint írást hamisítani. Én bizony minden teketória nélkül - édes anyám írását utánozva — kiállítottam egy ezédulára írva a következő nyilatkozatot: „Én fiamnak a szabadban való fürdést megengedem, Kacz fstvánné”. Ez a hamisítás nagy koczkázattal járó vakmerőség volt egyrészről, másrészt annak volt a bizonysága, hogy én az írásban már ekkor oly gyakorlott voltam, hogy már hamisításra is vállalkoztam. Nem voltam ugyan még tudatában annak, hogy erkölcsi szempontból milyen súlyos kihágás volt ez, gyermek észszel megengedhetőnek tartottam a nehéz probléma ilyetén megoldását. Nem vittem el azonban szá- 11 12

11 Latin szó, jelentése: végre.

12 Nemesis. A megtorlás görög istennője.

198