Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Közlemények - Baranyovics Borisz: "…ha megyek az utcán, és itt a nevem, ott nevem… érted, nem?" Egy párkányi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata
lélő is felfigyel az esetleges esztétikumra. Az évente szervezett graffiti jamen korosztálytól függetlenül jelennek meg nézelődők, akik több órán keresztül is figyelemmel kísérik az alkotás folyamatát, tehát akár az esztétikumot is felfedezhetik benne. Mivel azonban ők nem rendelkeznek a szubkulturális tudással, így ezeket az alkotásokat nem tudják értelmezni. Azt viszont többször megjegyezték, hogy szépek, érdeklődnek a rajzok iránt, és kiválasztják a nekik legjobban tetsző festményeket is. A rajzok „presztízsét” illetően nagy szerepet játszik a karakterek ábrázolása. Ezek legtöbbször arcok, amelyek lehetnek torzítottak, rajzfilmfigurákra hasonlíthatnak, de érzéseket is kifejezhetnek (pl. agressziót, vidámságot, vagy ábrázolhatják az alkohol, marihuána hatását). Ezen kívül megjelennek növény- és állatábrázolások, tárgyak ábrázolása (mint pl. festékszóró), valamint nonfiguratív ábrák. A graffiti argójában az esztétika szinonimájának a stílust, a style-t tekinthetjük. Illegalitás és legalitás. Fontos ilyen aspektusból is figyelni a munkájukat, hiszen festenek „legális” és „illegális” képeket is, azonban ilyenkor más-más betűket használnak. Megítélésem szerint a párkányi graffiti a legalitás és az illegalitás mezsgyéjén egyensúlyozik. Léteznek a tevékenységre vonatkozó törvények, amelyek egyértelműen kimondják a graffiti illegális jellegét, viszont az alkotók ezeket a törvényeket nem fogadják el. Véleményem szerint ez még sokáig nyitott kérdés marad, hiszen a graffiti egy olyan jelenség, amely ellen és mellett is több érvet lehet felsorakoztatni. A lakosság ás a hivatalos szervek részéről leghangsúlyosabb kifogásként a károkozás, rongálás szerepel. Nem volt - és nem is lehetett - célom ennek a kérdésnek az eldöntése, vagy valamiféle állásfoglalás sem, az viszont tény, hogy a graffitik ott vannak a falon és számuk egyre növekszik. Addig, amig a rendőrök nem kapják el a writereket festés közben, nem tehetnek semmit ellenük. Ezzel a writerek is tisztában vannak. A graffitit nem lehet megegyezés alapján végezni, azaz az állammal, a városvédőkkel, vagy a rendőrökkel és a lakossággal egyetértésben, hiszen célja és lényege éppen a tabuk megdöntése, azaz a társadalom, illetve a város törvényes rendjének, az általánosan elfogadott normáknak megkérdőjelezése és megszegése. Tér- és idő'. A graffiti a pénz mellett rengeteg időt is igényel. A writerek a legtöbb graffitit tinédzser korukban alkotják, tehát ez a tevékenység a felnőtté válás előtti időszakra jellemző leginkább. Miután felnőnek, még részben akkor is ezt egyfajta életstílusnak tekintik, azonban ekkor már nem vesznek részt benne olyan aktívan, mint korábban. A csoport tagjai általában a hétvégi szórakozások után, legtöbbször szombat éjjel, illetve vasárnap hajnali három-négy óra tájban alkották illegális műveiket. Az akciók pontosan ki voltak számítva, meg voltak tervezve, előre felmérték a terepet és a menekülési útvonalakat is, illetve mindig voltak beosztott őrszemek. A kép minősége általában az idő függvényében változott, ha kevesebb idő állt rendelkezésükre, vagy veszélyesebbnek számító helyen rajzoltak, nem kezdtek bele egy többszínű, igényesebb rajz elkészítésébe, akkor inkább csak bombáztak (bombing). 179
