Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Közlemények - Baranyovics Borisz: "…ha megyek az utcán, és itt a nevem, ott nevem… érted, nem?" Egy párkányi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata

lélő is felfigyel az esetleges esztétikumra. Az évente szervezett graffiti jamen korosztály­tól függetlenül jelennek meg nézelődők, akik több órán keresztül is figyelemmel kísérik az alkotás folyamatát, tehát akár az esztétikumot is felfedezhetik benne. Mivel azonban ők nem rendelkeznek a szubkulturális tudással, így ezeket az alkotásokat nem tudják ér­telmezni. Azt viszont többször megjegyezték, hogy szépek, érdeklődnek a rajzok iránt, és kiválasztják a nekik legjobban tetsző festményeket is. A rajzok „presztízsét” illetően nagy szerepet játszik a karakterek ábrázolása. Ezek legtöbbször arcok, amelyek lehetnek torzí­tottak, rajzfilmfigurákra hasonlíthatnak, de érzéseket is kifejezhetnek (pl. agressziót, vi­dámságot, vagy ábrázolhatják az alkohol, marihuána hatását). Ezen kívül megjelennek nö­vény- és állatábrázolások, tárgyak ábrázolása (mint pl. festékszóró), valamint nonfiguratív ábrák. A graffiti argójában az esztétika szinonimájának a stílust, a style-t tekinthetjük. Illegalitás és legalitás. Fontos ilyen aspektusból is figyelni a munkájukat, hiszen festenek „legális” és „illegális” képeket is, azonban ilyenkor más-más betűket használnak. Megíté­lésem szerint a párkányi graffiti a legalitás és az illegalitás mezsgyéjén egyensúlyozik. Lé­teznek a tevékenységre vonatkozó törvények, amelyek egyértelműen kimondják a graffiti illegális jellegét, viszont az alkotók ezeket a törvényeket nem fogadják el. Véleményem szerint ez még sokáig nyitott kérdés marad, hiszen a graffiti egy olyan jelenség, amely el­len és mellett is több érvet lehet felsorakoztatni. A lakosság ás a hivatalos szervek részé­ről leghangsúlyosabb kifogásként a károkozás, rongálás szerepel. Nem volt - és nem is lehetett - célom ennek a kérdésnek az eldöntése, vagy valamiféle állásfoglalás sem, az viszont tény, hogy a graffitik ott vannak a falon és számuk egyre növekszik. Addig, amig a rendőrök nem kapják el a writereket festés közben, nem tehetnek semmit ellenük. Ez­zel a writerek is tisztában vannak. A graffitit nem lehet megegyezés alapján végezni, az­az az állammal, a városvédőkkel, vagy a rendőrökkel és a lakossággal egyetértésben, hi­szen célja és lényege éppen a tabuk megdöntése, azaz a társadalom, illetve a város törvé­nyes rendjének, az általánosan elfogadott normáknak megkérdőjelezése és megszegése. Tér- és idő'. A graffiti a pénz mellett rengeteg időt is igényel. A writerek a legtöbb graf­fitit tinédzser korukban alkotják, tehát ez a tevékenység a felnőtté válás előtti időszakra jellemző leginkább. Miután felnőnek, még részben akkor is ezt egyfajta életstílusnak te­kintik, azonban ekkor már nem vesznek részt benne olyan aktívan, mint korábban. A cso­port tagjai általában a hétvégi szórakozások után, legtöbbször szombat éjjel, illetve vasár­nap hajnali három-négy óra tájban alkották illegális műveiket. Az akciók pontosan ki vol­tak számítva, meg voltak tervezve, előre felmérték a terepet és a menekülési útvonalakat is, illetve mindig voltak beosztott őrszemek. A kép minősége általában az idő függvé­nyében változott, ha kevesebb idő állt rendelkezésükre, vagy veszélyesebbnek számító he­lyen rajzoltak, nem kezdtek bele egy többszínű, igényesebb rajz elkészítésébe, akkor in­kább csak bombáztak (bombing). 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom