Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Közlemények - Baranyovics Borisz: "…ha megyek az utcán, és itt a nevem, ott nevem… érted, nem?" Egy párkányi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata

tok is eljutottak hozzájuk. Az általános graffiti tevékenység bemutatása mellett kitértem a csoportokhoz kapcsolódó specifikumokra is.

Társadalmi megítélés. Mivel a graffiti illegális, törvénysértő tevékenységnek számít, a writerek megpróbálják titkolni. Egy nagyvárosban ez nem jelent akkora problémát, mint egy olyan kisváros esetében mint Párkány, hiszen ha bárhol megjelenik a falon egy festmény, arra azonnal felfigyelnek az emberek és meg szeretnék tudni ki, vagy kik készítették azokat. A csoport tagjairól többen is tudták, mivel foglalkoznak: a középiskolában a tanáraik, szüleik, rokonok mind tisztában volta ezzel, és a rendőröknek is a tudomására jutott. A gimnázium diákújságjában, a Krétaporban is megjelent egy riport a BMD-vel. Mégis folytatták és bizonyos körökben elismerést vívtak ki maguknak, elsősorban a fiatalabb generáció körében. A mindennapokban „idegenekkel” nem beszélgettek erről a témáról. Az akciókat a csoporton belül precízen megtervezték, kiszámították, így csökkentve minimálisra a lebukás veszélyét. A BMD-t tehát olyan csoportosulásként jellemezhetnénk, amely az ún. „szegmentális mikrotársadalom” egyik formáját képviselte a városban. A csoportot nem csupán a rendőrökkel állt szemben, hanem létezését mások előtt is titkolnia kellett, ennek ellenére azonban rajzaik száma mégis növekvő tendenciát mutatott.

Bekerülés a csoportba. Ezzel a témával kapcsolatban ugyancsak hivatkoznom kell a város méreteire, hiszen a csoport tagjai már gyermekkoruk óta ismerték egymást (általános iskola), így a csoportba való bekerülés függött az azonos érdeklődési körtől. A writerek a kitűnésnek, a kitörésnek nem hétköznapi módját keresték, s ezt a graffitiben meg is találták. A videóklippekben, a zenében és más városok falain találták meg a követendő példát, s ezt próbálta megvalósítani ez a közösség egy adott térben. A példa megtalálása után a tanulási folyamat, a gyakorlás, fényképezés, információgyűjtés (például az internetről) következett, majd ezek után került sor a gyakorlati megvalósításra. A csoportba való bekerülés feltételei: tehetség, valamilyen szintű anyagi háttér (aki nem vásárolt festékeket, az nem válhatott a csoport tagjává, csupán szimpatizáns lehetett), illetve a kitartás. A csoport tagjait nem csupán a graffiti-életstílus tartotta össze, hanem igen szoros barátság is. Ebből a szempontból figyelemre méltó KID 16, aki a tehetségének és az adott szituációnak köszönhetően egy másik crewból került a BMD-be. A kiválás a csoportból az árulással lett volna egyenlő, s a rendőröknek való „feldobást” jelentette volna. Erre nem került sor, tehát a bizalom a csoportban egy nagyon fontos szempontnak számított. Párkány többi writere nem szándékozott bekerülni ebbe a csoportba, inkább más crewkat hoztak létre, hasonló kapcsolatok mentén. Abban az esetben, ha ezek a crewk is elérték volna a BMD szintjét, megvalósult volna a csoport által kitűzött cél, azaz versenyre, vagyis a „háború”-ra került volna sor.

A rajzok presztízse és esztétikája. A rajzok presztízse függ a kidolgozottságtól, a festmény helyétől, a színek használatától, a rajz méretétől, illetve, hogy csupán betűk szerepelnek-e a graffitiben, vagy karakter is található mellette. A writerek kerülték a rikító színek használatát, inkább a „krémszíneket” részesítették előnyben, vagy egymással harmonizáló színeket választottak. Mivel a graffiti olyan alkotási forma, amit az utcán sétáló ember készen kap, akaratán kívül kerül szeme elé, így a rajzok presztízse a szemlélő nézőpontjának függvénye. Az idősebb generáció legtöbbször elítéli, fel van háborodva, míg a fiatalabbak egy részének tetszik, esetleg követendő példának tartják. Abban az esetben, ha egy rajz legális helyen van, és alaposan ki van dolgozva, az adott kultúrán kívüli szem178