Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)
Tanulmányok - Pusko Gábor: Bolgár kertészek Bejében
kizárólag csak férfiak jöttek, s arra sem volt példa, hogy valamelyikük itt nősült volna meg. A Beje és Tornaija között létrehozott kertészet az 1970-es évekig üzemelt, igaz, az államosítást követően már mint az állami gazdaság üzemegysége, amit ekkor felszámoltak, s aminek mára teljesen nyoma veszett. A területen az azt bérbe vevő kertészek egy házat és gazdasági épületet, istállót építettek, s itt alakították ki a palánták neveléséhez szükséges melegágyakat, valamint a zöldségtermesztésre szolgáló ágyásokat — fiterákaí - is. A kertészek késő őszig maradtak Bejében. Többnyire a fagyok beálltával vagy az első hóval hazautaztak Bulgáriába. A következő évben rendszerint februárban érkeztek meg. Bejében vezetőjükkel együtt hatan dolgoztak, de minden évben hoztak magukkal egy-két fiatal fiút. Ekkor vásároltak lovat is, amire a trágyázáshoz, a melegágyak elkészítéséhez, illetve a fuvarozáshoz és a föld megműveléséhez volt szükség. Az állatokat hazautazásuk előtt mindig eladták. Télen a kertészház gyakorlatilag üresen állt, ezért a helyiek közül nem is kértek meg senkit sem, hogy arra vigyázzon. Adatközlőim elmondása szerint a bolgárok igénytelenek voltak, rendszerint a legfontosabb használati eszközök mellett két öltözet ruhát hoztak magukkal. Nem, vagy csak nagyon ritkán főztek maguknak, arról nem sikerült információt szerezni, hogy hová jártak étkezni. Legfontosabb munkaeszközük az árokásó kapa volt, melyet mindig a kezük ügyében tartottak. A kertészek valamennyien jól beszéltek magyarul, még az újonnan érkező fiatalok is gyorsan megtanulták a nyelvet. Bejében - ugyanúgy, mint a magyar paraszti gazdálkodásban általában — a kertészkedés megmaradt a paraszti gazdaságok melléküzemágának. A bolgárok által alkalmazott munkamenet a falubeliek számára idegen volt. A helyiek zöldséges kiskertet rendszerint a lakótelken alakítottak ki, ahol a napi szükségletre és téli raktározásra termesztettek zöldséget. Ha a lakótelek nagysága ezt nem tette lehetővé, akkor néhány esetben a külső kertben hozták létre a zöldséges kertet. A zöldséget hidegágyakban termesztették, majd az 1920-as évektől kezdett elterjedni a melegágy, elsősorban a térségben is beinduló dohánytermesztésnek, valamint a bolgárkertészek hatásának köszönhetően. A bejei lakosság a zöldségtermesztésre nem fordított különösebb gondot, paprikát az 1940-es évekig nem is igazán termesztettek - azt megvették a bolgároktól — mivel úgy tartották, hogy annak „kapa és víz kell”, amire nekik nincs idejük (Pusko 2003, 73-76). Ez a szemlélet jellemezte a parasztgazdákat a bolgárok tevékenységével, annak megítélésével kapcsolatban is. Bár azok a gazdák, akik már korábban dohánytermesztésre engedélyt kaptak, megtapasztalták azt a feszített munkatempót és a folyamatos odafigyelést, amit ez a munka igényelt, az adatközlők elmondásaiból úgy tűnik, hogy a kertészkedést mégis alacsonyabb rangú munkának tartották. A bolgárok rendszeresen alkalmaztak helybelieket napszámosként, akiket hetente fizettek ki. Bérük az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején 1,50 - 2 pengő volt. Kizárólag a kevés földdel vagy földdel nem rendelkező családok lányai, fiatalasszonyai szegődtek el a kertészetbe, s feltételezhetjük, hogy főleg ajánlásra lehetett bekerülni a napszámosok közé. Egyik adatközlőnk elmondása szerint őt is annak köszönhetően alkalmazták a bolgárok, hogy az akkor már férjnél lévő nővére, aki rendszeresen dolgozott a kertészetben, ajánlotta be őt Illés bácsinál. Elmondása szerint a bolgárok elvárták, hogy minden munkafázist úgy végezzenek, ahogyan azt ők is csinálják. Még a palánták kézbe fogásának a módját is el kellett sajátítaniuk. Bár a bolgárok maguk is ugyanúgy dolgoztak, mint a napszámosok, az alkalmazottak munkáját folyamatosan ellenőrizték, s ha szükséges volt, meg is szólították őket. A visszaemlékezések szerint ebben élen járt a gazda, Illés bácsi. Ha munkavégzés közben megálltak megnézni a vásárba menőket, azonnal megszólította a 158
