Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2008-2009 - Acta Ethnologica Danubiana 10-11. (Dunaszerdahely-Komárno, 2009)

Tanulmányok - Lozoviuk, Petr: A reálszocializmus mint a néprajzkutatás tárgya

letűnt rendszer rekonstrukciója, hanem a múltunkhoz való természetes viszonyunk, tágabb értelemben pedig az emberi emlékezet működése mozgatórugóinak vizsgálata4.

Nyilvánvaló, hogy a fentebb vázolt kutatási perspektívának mindenképpen figyelembe kell vennie a felellhető forrásanyagokat vagy a tudományterület módszertanát érintő specifikus problémákat. Ugyanakkor ebből a szemléletből kiindulva mindjárt több komolyabb elméleti kérdés is felmerül. Az egyik legnyilvánvalóbb probléma, hogy a reálszocializmusra ma már (Európában legalábbis5) csakis ex-post-perspektívából tekinthetünk, tehát egy olyan realitást, jelenséget vizsgálunk, amely de facto már nem létezik. Gondot jelenthet az is, hogy a múlt bárminemű vizsgálata mindig is a jelen folyton változó szempontjaitól, aktuális látószögeitől függően változik, alakul. A múlt interpretálása tehát mindig csupán a jelen (mint egykori realitás lecsapódása) szemlélői pozíciójából történhet.

* * *

Tanulmányunk során a reálszocializmust úgy is definiálhatjuk, mint egy sajátos társadalmi megarendszert, amelyen belül „a szocialista ideológia és kultúra a társadalmi élet minden rétegét és szeletét átitatta” (Eichhorn 1969, 407). így tehát egy olyan, kötött berendezkedésű rendszernek tekinthetjük, amely — ellentétben a szocializmussal mint puszta ideológiai doktrínával - közvetlen kapcsolatban olvadt eggyé a mindennapokkal. Egy olyan „átélt” vagy „megélt” szocializmusról beszélünk tehát, amelynek egyik fő célkitűzése, nyílt törekvése „egy új ember megformálása” volt, ami - a kommunista ideológusok törekvései szerint - egy alakulófélben levő „új társadalom” keretein belül valósult volna meg. A rendszer ideológusai a szocialista (vagyis új típusú) ember célként kitűzött „intellektuális és erkölcsi megújulását, valamint tökéletesítését” (Ponomarjov 1979, 73) tekintették hivatkozási alapnak utópisztikus törekvéseik legitimálására. A korabeli kommunista hatalom ezen oldalának vizsgálatával - nem kis figyelmet szentelve a témának - számtalan más társadalomtudományi diszciplína kutatója is foglalkozott már,

A kutatók figyelme kiterjedt a kommunista uralom további aspektusaira is. Leginkább azokra a területekre, amelyek összefüggnek a rendszernek azon gyakran hangoztatott törekvésével, miszerint a hatalom programszerűen beleszólt a közélet minden szférájába. Ez a kontroll természetesen magába foglalta a mindennapok kulturális életébe való gyakori, nagy mértékű intervenciókat is6. A szocializmus teljes meghonosítása és berendezése elsősorban a politika szintjén valósulhatott meg. Az egész folyamatot végigkísérte egy hoszszú távú, minden szintet érintő kulturális innovációra való törekvés is7. E tényeket szem

4 Azok a tudományágak, amelyek az emberi emlékezettel is foglalkoznak, (legfőképp a pszichológia) már kimutatták, hogy az emlékezet nem pusztán a „múlt tükre“, hanem mindig egy rekonh'suktivizáló és ezáltal törvényszerűen szelektáló folyamat. Minél távolabbi egy esemény, az emlékezet annál inkább hajlik annak formálására, alakítására. Arról, hogy egy múltbeli történést megjegyziink-e vagy elfelejtünk, az adott esemény érzelmi töltete, nyomatékossága, ill. annak mértéke dönt. Általában véve viszont elmondható, hogy az ember könnyebben megjegyez egy olyan dolgot, amely valamilyen módon illeszkedik egy már ismert élményhez, vagy kiegészíti azt.

5 Itt eltekintünk attól a ténytől, hogy máig léteznek olyan Európán kívüli államok, amelyekben a reálszocializmuas az egyedül érvényben levő és uralkodó politikai rendszer.

6 A kulturális élet, ill. a kultúra terminus itt a legtágabb antropológiai kontextusban értendő.

7 Elmondható továbbá, hogy a rcálszocializmus összeomlása után némely kulturális forma kiszorult a mindennapokból. Ezek vagy teljesen eltűntek (pl. a feketemunka, az ún. „tusi“ munka vagy éppen a szamizdat jelensége) vagy az ún. átalakulási időszak során fokozatosan mutálódtak. Némely jelenség viszont - mélyebb társadalmi beágyazottságának köszönhetően - változatlanul tovább él (pl. a szociális tőke felhalmozásának módjai vagy a szociális hálók működése).

125