Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
Obuchová, Viera - HolčÍK, Štefan: Cintorín pri Kozej bráne. Bratislava: Albert Marenčin Vydavateľstvo PT 2006, 238 p., ill. /Edícia Bratislava - Pressburg/ ISBN 80-88912-89-X L. Juhász Ilona A történelmi temetők dokumentálásának kérdése már jó ideje napirenden szerepel Európaszerte, különböző fórumokon sürgetik feldolgozásukat és védelmüket. Pozsony vonatkozásában három komolyabb munkáról van tudomásunk: Dr. Robert Neumann az 1942-ben felszámolt régi zsidó temető feliratait jegyezte le, és az akkor ott található valamennyi (1479) epitáfium héber szövegét is lefordította német nyelvre. A város jelenleg legrégibb temetőjét, az András-temetőt dolgozta fel Obuchová Viera történész a közelmúltban (ez meg is jelent 2004-ben), 2006-ban pedig a fentemlített Obuchová Viera Holčík Štefan pozsonyi történészszel közösen egy másik régi pozsonyi temető, a Kecske kapui evangélikus temetőről jelentetett meg egy közös munkát. Részletesen és gazdagon illusztrálva mutatják be a temető történetét, valamint közlik híres emberek nyughelyét jelölő, valamint az általuk művészeti szempontból fontosnak ítélt síremlékek listáját is (közel 300 ilyen leírásról van szó). A síremlékeken túl szerepelnek a kötetben a temető területén ma is megtalálható, illetve egykor ott álló építmények (pl. ravatalozó, kápolna, temetőőr lakása stb.) fényképei, valamint ezek története, s a szerzők több temetőt ábrázoló régi térképet és fényképet is közölnek. A szóban forgó Kecske utcai temetőt a 18. század végén az evangélikus hitközség hozta létre a város evangélikusok által lakott negyedében, a közelben találhatók az evangélikus templomok, valamint az egykori evangélikus líceum és kórház is. A sírkertet lényegében a Megye-tér, a Száraz-vám, a Cölöpverő (Palisády), a valamint a jelenlegi Šulek, valamint s Kecske utca határolja körül. A fennmaradt iktatókönyvek tanúsága szerint 1876 augusztusától 1950 novemberéig a gyerekekkel együtt 6 753 személyt temettek ide. Az újabb kutatások szerint azonban egy másik nyilvántartásnak is lennie kellett, mivel több most is megtalálható síremléken olvasható nevek az iktatókönyvben nem szerepelnek. Jelenleg - beleszámítva a 150 gyermeksírt is - körülbelül 4000 sírhely található a temetőben. Mivel a vonatkozó dokumentumok - iktatókönyvek - hiánya miatt az 1876 előtti adatok nem ismeretesek, csak feltételezhető, hogy ebben a temetőben az 1783-tól 1950-ig terjedő időszakban körülbelül 20 000 elhunytat helyezhettek örök nyugalomra. Pozsonyban a szóban forgó Kecske kapui temetőn kívül még egy másik történelmi protestáns temető is létezett (a Blumentáli temető), amelyet 1778-ban hoztak létre a rácséi vámnál, s ahová egészen 1960-ig temetkeztek. Mivel a város katolikus temetőiben más vallásúak nem temetkezhettek, a fent említett Blumentáli és a Kecske utcai temetőbe kerültek más protestáns vallású elhunytak is, mint pl. kálvinisták, a Cseh Testvériség, az anglikán egyház tagjai, valamint a pravoszlávok és az ateisták is. A Kecske utcai temetőre jellemző, hogy a családok csak ritka esetben kerültek egy helyre. Ennek oka, hogy a sírhelyeket egymás után kellett „elfoglalni“, így az özvegy - amennyiben nem váltotta meg előre a sírhelyet — a temető távolabbi részébe került, a gyerekek, vagy unokák úgyszintén. E temetővel kapcsolatban fontos megemlítenünk, hogy még ez első világháborút megelőzően Pozsony területén itt került sor első alkalommal urnás temetkezésre. A szerzők rámutatnak arra a gyakorlatra, miszerint a régi, már nem gondozott sírokról újra felhasználták a síremlékeket. A temetőt gondozó vállalat 1945 után újra értékesítette ezeket, természetesen a tetszetősebb és időállóbb, valamint a művészi kivitelezésű alkotásokat. 253
