Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Krónika

- nem kell kiegészítenünk a javasolt rendszerezést. Ám ma zarándokolnak internálása helyszínére is... És miért ne tekintsük így a bécsi (!) „könnyező máriapócsi Istenanyaikonra” is, amióta elvitték eredeti helyéről?

Voigt Vilmos

r

Állíttatott keresztínyi buzgóságbul... Dél-Szlovákiai szakrális kisemlékek2

E kiállítással a táj és az ember viszonya kerül látóterünkbe. A táj birtokbavétele, pontjainak megjelölése határok mentén, amelyek mindig a valós és szimbolikus érintkezések helyei, elválasztanak és összekötnek, vagy pontokat kiemelnek. Tájékozódási pontokat, amelyek a szakrális táj határ-köreit, a távolságok szakaszolását jelentik a szakrális központ, a búcsújáróhely és az otthon között.

Fizikai és lelki megálló helyek.

Tájképi üzenettel emblematikus képeket jelölnek ki az ott élők, az ott járók számára: az ima és fohász helyei, az otthonosság és a vallási élmény emlékeinek felidézői.

Ezek a biztos pontok, amelyekkel az egy felekezethez tartozók, az egy faluhoz, egy kisebb régióhoz tartozók egymással kapcsolatba kerülnek.

A terek szakrális arculatát jelölik ki a képek, szobrok, keresztek, amelyek az egyéni és közösségi ájtatosság pontjai.

Tájkép alkotó erejük, hogy a tájak természeti képét, szépségét társadalmiasítják, épített tájjá alakítják és megtöltik a szent vagy szakrális erővel, emberközelbe hozzák. „Krisztus kereszt az erdőn”, amely megállítja, maga felé fordítja az ottjárót.

E szakrális kisemlékek a táji jelentésekben értelmezhetők - a közeli búcsújáróhely kegyképe vagy szobra, a templomok dedikációi, a körmenetek stációi, a temetők keresztjei, képei szimbolikus jelentéshálókat terítenek a tájakra. Ebben Mária, a Szent-család, a megfeszített Krisztus és a segítő szentek barokk kori kultuszának maradványai rejtőznek elfedve a középkori szenttiszteletet, és igazodva a romantika korának magyar-szentek kultuszához, történeti sorozatokban tárják fel az egykori kultuszokat és a népi kegyesség elemeit, gyökereit.

Dokumentálásukkal a vallásosság köznapi formái kerülnek topografikus bemutatásra, e tájak a tárgytörténet, a mikrotörténet-írás, mentalitástörténet térképeinek tényei.

Köztes állapotok őrzői a „nagyművészet”, a grand-art alatt, a teológiai kánonok alatt, a köznépi megnyilvánulások kutatóinak kezében - az elit és a népi kultúra közötti mezőben kerülnek feltárásra a szakrális élet mozzanataiként. Kép és szobor, kereszt: az ábrázolások népies megfogalmazásai csakis a népi kegyességet kielégítő alkotások, nem esztétikai hanem funkcionális objektumok. Kutatásukat is a diszciplínák köztes tereiben lehet sikeresen végezni.

A kutatás, amelyet a Komáromi Etnológiai Központ végez és referál üdén friss szemléletű, interdiszciplináris látással, konferenciák és kötetek, egy jelentős évkönyv, többnyelvű kiadványok igazolják ennek a — térszemléletű iskolának — szellemi erejét, sajátos arculatát. Utakat épít a szlovák, német, magyar és cseh etnológiai érdeklődés között, ered2 Az „Állíttatott keresztínyi buzgóságbul". Dél-Szlovákia szakrális kisemlékei c. kiállítás megnyitójaként 2006. július 20-án a ráckevei Árpád Múzeumban elhangzott szöveg megszerkesztett változata.

266