Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Krónika
ményeket tolmácsol. E kutatás bázisa, a létrehozott Szakrális Kisemlék Archívum egy kelet-közép-európai népi vallásosság-dialektust tár fel és tesz láthatóvá, amelyben kirajzolódik e régió eltérő' kulturális tájképe, és bemutathatóvá válnak központok és azok kisugárzásai. Nepomuki Szent János Prága hídján és a Duna déli szakaszán, Baján, vagy a későközépkori olasz, német apokaliptikus, kigyón vagy sarlón taposó Mária a csíki, dél-erdélyi, dél-magyarországi előfordulásaikkal jelzik e táj kapcsolatát Nyugat-Európával. Mégis ebben a hálóban sajátos kegyességi rendszer, dialektus található. A szimbolikus térhasználat, a szakrális kistájak kijelölése és a programok továbbítása, mint a térben kijelölt üzenetek voltak értelmezhetők. Ma is folyik a terek megjelölése, kisajátítása, átalakítása - nem csak a szakralitás területén (az ortodoxia behatolása más felekezetű homogén tájakba Erdélyben), hanem a reklám és konzum világ profán intézményeinél, vagy politikai versengés részeként óriás plakátokon, fényreklámokon. Ahogyan azonban a természeti tájat a kereszt, kép, szobor humanizálta úgy a plakátok és fényreklámok elidegenítik a tájat, eltaszítják, háttérbe helyezik; üzeneteik pedig rövidtávúak és szellemi értéket nem közvetítenek. A dokumentáció, a kiállítás, a publikációk a kistáji viszonyokat, vallási, mentalitásbeli állapotokat rögzítik. Jelentős tudományos teljesítményt tükröznek és egy iskola felkészültségéről, igényességéről tudósítanak. Köszönet illeti az alkotókat, a szervezőket, a rendezőket és e kutatások szorgalmas munkásait! Szacsvay Éva Jelek a térben Konferencia szakrális és nemzeti jeleinkről (Komárom, 2006. október 27.) Egy település képét a természeti környezeten, a jellegzetes épületeken, templomokon túl számos kisebb objektum is meghatározza, mint például az út menti keresztek, szentek szobrai, a különféle emlékművek, köztéri szobrok, vagy a magyar nyelvterületen a rendszerváltás után tömegesen elterjedt kopjafák. A műemlékvédelem aránylag kis figyelmet fordított/fordít ezekre az objektumokra, miközben a néprajzkutatók részéről az utóbbi egy évtizedben egyre fokozottabb mértékű érdeklődés tapasztalható. A témát kutató szakemberek egy tanácskozásra jöttek össze a komáromi Selye János Egyetemen, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja, valamint az egyetem Tanárképző Kara szervezésében, Jelek a térben címen megrendezett konferencián számba vegyék az eddigi eredményeket. A komáromi színhely kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a magyar nyelvterületen elsőként éppen Komáromban, az 1997-ben létrehozott Etnológiai Központ munkatársai alapították meg a Szakrális Kisemlék Archívumot, s célul tűzték ki a Dél-Szlovákia területén található kisemlékek feltérképezését, dokumentálását. A konferenciára a Vajdaságból, Erdélyből, Magyarországról és természetesen Szlovákiából érkezett előadók egy-egy terület bemutatásán túl szóltak arról, is, milyen szerepet játszanak a szakrális kisemlékek és emlékművek egy adott nemzet, illetve nemzetiség térfoglalási, térkijelölési törekvéseiben. A konferenciát Erdélyi Margit, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja, valamint Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója nyitotta meg, köszöntötte a résztvevőket, s egyben néhány szóval bemutatták az általuk képviselt két intézményt is. 267
