Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Könyvismertetések, annotációk

s különbek (vagy felsöbbrendűek) vagyunk szomszédainknál. A néprajz kultúrakutatás, s amíg élnek emberek a földön, mindig lesz kutatási témája, de csak akkor nevezhető igazán tudománynak, ha kiküszöböljük a régóta kísértő etnocentrizmust.

Bizonyos olvasói réteg Kovács Ákos kötetét valószínűleg szentséggyalázásként, s egyfajta nemzetárulásként értelmezi majd, hiszen mítoszokat rombol, több „ősi” hagyományról derítette ki, hogy nem is annyira régiek, hogy egyszerűen kitaláltak. A mai magyar társadalom egy része határon innen és túl bizony nem szívesen fogadja az ilyesmit. Ezt a kopjafákkal kapcsolatos kutatásaim során magam is megtapasztalhattam. A kutató azonban nem erősíthet hamis mítoszelméleteket, főleg ő maga nem konstruálhat ilyeneket, hiszen akkor nem a tudományt, hanem a politikát szolgálná.

Bár nem szokásos egy kötetben szereplő idézet idézésével zárni egy könyv bemutatását, azonban a Bán Zoltán Andrásnak a jelen kötethez írt előszavában idézett Széchenyigondolatok nagyon ide kívánkoznak. Hadd zárjam hát soraimat én is ezekkel: „Ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengíteni, oszlatni s a tudatlanság sokszori büszke szavát nevetséges hanggá iparkodom változtatni: hazaszeretetből cselekszem: mert sohasem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés s tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének és boldogságának. "

Kovács Ákos eszerint cselekedett, s nagy szolgálatot tett ezzel nem csupán a tudománynak, hanem a Nemzetnek is.

Kovács László, K.: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (1944). Budapest: Gondolat - Európai Folklór Intézet 2004, 424 p. ISBN 963 9567 15 9- lji-A budapesti székhelyű Európai Folklór Intézet egy - a kiadás időpontjában (2004) akkor 60 évvel azelőtt megjelent kötet eredeti után újranyomtatott és kiegészített változatát adta ki újra. E könyvritkasággal egyben az akkor 96 éves szerzőt is köszöntötték. Hoppál Mihály sorozatszerkesztő egyrészt azért tartotta fontosnak újból megjelentetni a kötetet, mert ma már szinte alig hozzáférhető, másrészt pedig mindmáig az egyik legjobb monográfiának tartja, amely egy közösség halottas és temetkezési szokásainak alapos leírását adja. Nagyon jó ötlet volt szerkesztőktől, hogy a kötetet kibővitették azzal a beszélgetéssel is, amit Koltay Erika és Tari János készített a néprajztudomány már régóta klasszikusának számító képviselőjével.

Lovas Kiss Antal: Piaci túlélés - kisüzemi lavírozás. A rendszer-változás gazdálkodásra gyakorolt hatásának néprajzi vizsgálata Dél-Biharban. Debrecen: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék 2006. 187 p. /Studia Folkloristica et Ethnographica 49./ ISBN 963 472 964 9; ISSN 0138-9882-lji-Öt bihari településen - Kórósszigeten, Csökmőn, Újirázon, Komádin és Magyarhomorogon — végzett néhány éves kutatást a közelmúltban a szerző. Célja a gazdasági viszonyok, valamint a rendszerváltás utáni agrártermelés feltárása, s a szükségletekhez alkalmazkodó parasztság folyamatos változásának megragadása volt. Azáltal, hogy a közelmúltban Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz, a paraszti gazdálkodás is új irányt vett, ezért tartotta fontosnak a szerző ennek az átalakulásnak már a kezdeti szakaszát is bemutatni.

249