Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
ményre támaszkodva, programszerűen Ingeborg Weber-Kellermann vezette be az 1950-es évek végén (Zur Frage der interethnischen Beziehungen in der „Sprachinselvolkskunde” Österreichische Zeitschrift Jur Volkskunde 62 /1959/, 19—47). Térségünkben istenigazából az 1970-es, de még inkább az 1980-as évekre vált népszerű irányzattá, folyamatosnak mondható kutatási programmá. Számos konferencia, tudományos tanácskozás bizonyítja ezt. Csak szemezgetve: ilyenek voltak a néhai békéscsabai konferenciák (1975-től), majd a miskolci Herman Ottó Múzeum által szervezett Interetnikus kapcsolatok Eszakkelet-Magyarországon című konferencia 1984, valamint ennek egy évtized múltán megismételt párja (Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei, 1995). A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja által az 1980-as években rendezett különböző bilaterális konferenciák is ebbe a sorba tartoznak. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályával karöltve 1991-ben rendezett, Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi részében címen nemzetközi tudományos tanácskozást. A kérdés természetesen a szlovák néprajzkutatókat is foglalkoztatja: a 20. századi etnokulturális folyamatokat vizsgálták a mai Délnyugat-Szlovákra területén, illetve Kelet-Szlovákiában (vö. Podolák, Ján szerk.: Etnokultúrny vývoj na južnom Slovensku. Bratislava 1992), a legújabb szlovák néprajzi összefoglalás is európai kontextusba helyezve kísérli meg (mérsékelt sikerrel) bemutatni a szlovák népi kultúrát (Stoličná, Rastislava szerk.: Slovensko. Európske kontexty ľudovej kidtúry. Bratislava 2000 - ugyanekkor megjelent a munka angol mutációja is). Újabban a németek nemigen szeretik az interetnikus jelzőt, s inkább az interkulturálist részesítik előnyben: előbbi etnikai alapon különböztet meg (magában hordozva némi raszszista felhangokat?), míg a másik kulturális, társadalmi aspektusból közelít. A müncheni egyetemen inter kulturális kommunikáció néven, a néprajz mellett külön szakot is sikerült akkreditáltatni 1996-ban (vö. Klaus Roth: Europäische Ethnologie und Interkulturelle Kommunikation. Schweizerisches Archiv für Volkskunde 91 /1995/, 163-181). E recenzió nem szolgáltathat kereteket ahhoz, hogy végigelemezzük az interetnikus és az interkulturális jelzők kínálta elméleti-módszertani lehetőségeket, a különbözőségeket, a közös pontokat, azt hogy melyik, milyen összefüggésen alkalmazandó, alkalmazható. Térségünkben továbbra is indokoltnak látom az interetnikus vizsgálatok szókapcsolat használatát, még akkor is, ha valóban el kellene gondolkodnunk az interkulturális jelző bizonyos területeken való használatának az indokoltságáról. Az interetnikus/interkulturális kapcsolatok kérdéseivel szorosan összefügg a határok, határzónák problematikája. Ez szintén népszerű területe tudományszakunknak. Inkább illusztráció gyanánt ehhez is néhány előzmény. Érthető módon a határok központi kérdése a néprajzi kartográfiának. Nem véletlen tehát, hogy a csehországi Trestben 1996-ban megrendezett 10. Etnokartográfiai Szimpózium (Evropský kulturní prostor - jednota v rozmanitosti) is alapjában ezt a kérdést járta körül. A négy év múlva Komáromban megvalósult 12. Etnokartográfiai Szimpózium már egészen konkrétan a Határ, mint néprajzi probléma kérdéskörét taglalta. A kérdéskör vissza-visszatérő motívuma volt a 2001-es budapesti SIEF-kongresszusnak is (Paládi-Kovács Attila szerk.: Times, Places, Passages. Ethnological Approaches in the New Millennium. Budapest 2004). A Német Néprajzi Társaság 35. Kongresszusát, 2005-ben Grenzen und Differenzen címen ugyancsak ez a kérdéskör foglalkoztatta'. A sort természetesen folytathatnám... Az Aszódon 2004-ben megrendezett, Interetnikus kontaktzónák a Kárpát-medencében a 20. század második felében című tanácskozás, majd az ott elhangzottaknak, Klamár Zoltán szerkesztésében való megjelentetése nem lóg tehát légüres térben, hanem a tudományszakunkat, nemzetközi szinten is régóta foglalkoztató összefüggésrendszerben értékelhető. 246
