Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Könyvismertetések, annotációk
„csak” a helyi áhítatot szolgálják, sokuk viszont a környező települések vallásos népe számára is fontos imameghallgatási helyként szolgál. Jozef Halko könyve a térség valószínűleg legjelentősebb ilyen típusú regionális zarándokhelyének, a pozsonyi Mély úti Lourdesi-barlangnak a történetét mondja el hiteles, korabeli nyomtatott és levéltári forrásokra támaszkodva. Ebből megtudhatjuk, hogy sok más Lourdes-i barlang mintájára, a pozsonyi is fogadalomból született. Szápáry Gabriella grófnő egy zarándoklat során 1881-ben járt Lourdes-ban. A hely szelleme annyira magával ragadta, hogy elhatározta, Pozsonyban megépítteti a Lourdes-i barlang mását. A könyv részletesen bemutatja az építkezés körülményeit, valamint a felszentelést éppúgy, mint a zarándokhely később sorsát (a jubileumok alkalmából tartott istentiszteleteket, a felújításokat) egészen napjainkig. Nehéz élethelyzetben lévő emberek százezrei jártak ide, hogy a Lourdes-i Szűz közbenjárásáért könyörögjenek. Sokan ilyen jellegű, segítségkérő szöveggel ellátott márványtáblákat is elhelyeztek a barlang környékén. A sikeres imameghallgatások bizonyítékai az ugyanitt elhelyezett, kőből készült hálatáblák. A könyvből néhányuk részletes történetét, hátterét is megismerhetjük. Az adatok összegyűjtése és rendezése mellett Halko atya óriási érdeme, hogy (a kötet végén felsorolt segítőtársaival) hangyaszorgalommal elkészítette annak az 1892 óta napjainkig készült több mint négyezer táblának a dokumentációját is, amelyek a kegyhelyen találhatóak. Az érdeklődő különféle táblázatokba rendezve megtalálhatja az ezeken szereplő személy- és földrajzi neveket, illetve egy kimutatást arról, hogy a kegyhely mely „szektorában” mennyi, és azon belül milyen nyelvű táblák találhatóak. Összesen 4212 táblán 12 féle nyelvű szöveg olvasható (1782 szlovákul, 1360 magyarul, 809 németül, majd még csehül és latinul néhány tucatnyi, illetve angolul, franciául, lengyelül, olaszul, oroszul, románul és ukránul 1-4 tábla). Ezek (és vélhetően a szerző birtokában lévő, publikálatlan adatok) további elemzéseket tesznek majd a jövőben lehetővé. Maga a könyv pedig a témával foglalkozó egyház- és művészettörténeti, valamint néprajzi és kultúrhistóriai munkáknak is megkerülhetetlen forrása lehet. A kötet tárgya az egykori háromnyelvű Pozsony vallási életébe nyújt bepillantást. Ezt hivatott érzékeltetni az a tény is, hogy a Lúč Kiadó gondozásában párhuzamosan jelent meg magyarul és szlovákul. Idővel talán egy német kiadáson is el lehetne gondolkodni... Csak dicsérni lehet ezt a korrektséget még akkor is, ha egy - nyilván jószándékú! - ferdítést mégis meg kell említeni. Arról van szó, hogy a gazdagon illusztrált szlovák változatba jóval több szlovák nyelvű, míg a magyarba jóval több magyar nyelvű tábla fényképfelvétele került. Ez az (ismétlem: nyilván jószándékú) „részrehajlás” azt eredményezheti, hogy a felületes szlovák olvasó a képeket nézve úgy érezheti, zömében szlovák nyelvű táblák találhatóak a kegyhelyen (a statisztikai adatok ezt alapvetően alá is támasztják), míg a felületes magyar olvasó éppen a magyar táblák dominanciájára gondolhat (amit viszont a statisztikai kimutatás nem igazol). Szerencsésebb, kevésbé félrevezető lett volna talán mindkét mutációt ugyanazokkal a fényképekkel illusztrálni... Klamár Zoltán: Interetnikus kontaktzónák a Kárpát-medencében a 20. század második felében. Nemzetközi tudományos konferencia 2004. augusztus 26-28. Aszód: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Petőfi Múzeuma 2005, 296 p. /Múzeumi Füzetek (Aszód) 53./ ISSN 0580 3705; ISBN 963 9590 12 6 Liszka József Az interetnikus kapcsolatok vizsgálati módszereit, a terminológiát (a rosszemlékű, ám teljesen azért egészen nem elfelejtendő nyelvsziget-néprajz ellenében), néhány szórványos előz245
