Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Liszka József: A szakrális kisemlékek kutatása a közép-európai térségben
A szakrális kisemlékek néprajzi szempontú vizsgálatának meglepően korai nyomai mutathatóak ki a 19. század végi cseh(morva) múzeumi évkönyvekben, illetve néprajzi szaklapokban. Az egyik első, ám nem előzmények nélkül való (pl. Stránecká 1886) ilyen jellegű közlemény (ami egyszersmind kutatási felhívás is) Cenëk Zíbrt tollából származik. A neves népszokás-kutató a Český lid 6. évfolyamában néhány képoszlop rajzát közölve hívja fel az olvasók figyelmét ezen objektumtípus dokumentálásának a fontosságára. Mivel egy összegző tanulmányt készít a jelenségről (nem tudni, hogy ez valójában elkészült-e) „régi és jellegzetes” képoszlopok rajzait kéri, a keletkezésük történetét dokumentáló adatokkal, továbbá a kapcsolódó mondák, szokások és hiedelmek csatolásával (Zíbrt 1897). Josef Brož haranglábak és -tornyok hitelesnek tűnő dokumentatív rajzait közli ugyancsak a Český lid hasábjain (Brož 1900). Már ebben a korai időszakban is heves, személyeskedésektől, nemzeti (cseh-morva!) érzékenységtől sem mentes viták is kialakultak az egyes kisemlékek származását, datálását illetően. Josef Kalousek például a középkori kőkereszteknek Szent Cirill és Metód korára való datálását kérdőjelezte meg (Kalousek 1896), ami heves ellenállást váltott ki egy olmützi múzeumi lap hasábjain (Časopis vlasteneckého muzejního spolku olomúcké 1895, 117), amit Kalousek Český lid-beli válasza követett (Kalousek 1897). A népi vallásosság iránti érdeklődés kezdeteit Joseph Weigert bajor plébános könyvének megjelenésével szokás datálni (Weigert 1924. Vö. Schwartz 1928). Kevesen tudják, hogy a cseh Karel Procházka Weigertot megelőzően írt egy olyan áttekintő munkát, amelyben a cseh népélet vallásos megnyilvánulásainak gyakorlatilag minden, ma is érvényes aspektusát számba vette (Procházka 1910). Ezzel a későbbi népi vallásosság kutatásának szilárd alapjait vetette (vethette volna) meg. Figyelmünket a szakrális kisemlékek körére leszűkítve megállapíthatjuk, hogy a biztató kezdetek ellenére a cseh érdeklődés a téma iránt később úgy tűnik, visszaesett. Jelentősebb eredményeket a középkori kőkeresztkutatás mondhat magáénak, s inkább a szudétanémet területek német, német származású kutatói szorgalmazták ezt a munkát (pl. Stein 2002; Stein 2003), noha az 1989-es rendszerváltás után általában a cseh(morva) érdeklődés is felélénkülni látszik (pl. Floriánová 2002; Tarcalová 1995). Szlovénia A szlovén kutatás egy munkáját említem itt meg, mégpedig Mariján Zadnikar monográfiáját a szlovéniai szakrális kisemlékekről (Zadnikar 1964). A kutatástörténeti szempontból rendkívül korai összefoglalás a térség szakrális kisemlékeinek történeti, néprajzi, művészettörténeti áttekintését adja, az etnokartográfia módszereit is segítségül híva. Tipológiai, terminológiai kérdéseket is felvet. Anyagát három nagyobb egységbe sorolja: 1. kőemlékek (ide a klasszikus képoszlopok, szentek szobrai és a kőkeresztek kerültek); 2. épített emlékek (a kőből, téglából épített képoszlopokat sorolta ide); valamint 3. kápolnák (ide a mi fogalmaink szerinti mezei oltár-szerű építményektől a klasszikus kápolnákkal, harangtornyokkal bezárva sorolta anyagát). A szerző imponálóan nagyszámú objektum alapján végezte el tipológiai besorolásait, amelyek - noha a külső szemlélő számára némileg meghökkentőek — mégis tanulságosak, inspiratívek lehetnek számunkra is. A szlovéniai magyar néprajzi kutatás ilyen típusú tevékenységéről nincsen tudomásom. Csehország 19
