Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)

Tanulmányok - Liszka József: A szakrális kisemlékek kutatása a közép-európai térségben

A horvát néprajz egyik (vagy a) legmodernebb német nyelvű összefoglalásában két eset­­tanulmány is foglalkozik témánkkal. A szlavóniai szakrális kisépítményeket áttekintő dol­gozat (Spaniéek 2001) számunkra - az általa nyújtott összehasonlító anyagon túlmenően - többek között terminológiája, tipológiája miatt is tanulságos lehet. Négy fő kategóriát különböztet meg: 1. az imaoszlopokat, 2. az út menti kereszteket, 3. a kálváriákat és 4. az épületek szoborfülkéiben elhelyezett szobrokat. Imaoszlopoknak azokat a klasszikus ér­telemben vett képoszlopokat nevezi, amelyeknek szoborfülkéjében egy-egy szent szobra vagy képe található, illetve a rendesen (ám nem kizárólagosan) négy oszlopon álló kis építményeket mondja, amelyeknek belső terében egy kereszt vagy szent szobra áll. A ko­rábbi horvát kutatásra is hivatkozva megjegyzi, hogy a helybéliek általában kápolnának, kápo In ács kának nevezik összefoglalóan ezeket az objektumokat vagy egyszerűen az ott ál­ló szent nevével illetik őket. Ez utóbbi megnevezések gyakran földrajzi névként is funk­cionálnak. Spaniéek tágabb értelemben (egy feltételezett fejlődési, tipológiai sort követve) aztán ebbe a nagy, átfogó kategóriába sorolja a tulajdonképpeni kápolnákat, sőt a harang­tornyokat is. A nemzetközi kutatás a halálos kimenetelű közúti balesetek helyén felállított emlé­keztető jelek, haláljelek vizsgálatát Konrad Köstlin egy tanulmányától eredezteti (Köstlin 1992), miközben a magyar Kovács Ákos német kollégáját megelőzően összeállított már egy, a témához lazán kapcsolódó kötetet (Kovács 1990), mégpedig nemzetközi szerzőgár­dával. Az összeállításában szerepel annak a Zorica Rajkoviénak is egy írása (Kovács 1990, 27-36), aki a most szóbanforgó kötetben is áttekinti a témát3. A magyar nyelvre lefordí­tott tanulmányból és ennek az áttekintésnek a hivatkozott irodalmából is kiviláglik, hogy az akkori Jugoszlávia kutatói (horvátok és szerbek egyaránt) már az 1960-as években fog­lalkoztak azzal az emlékjeltípussal, amely térségünkben akkor még meg sem jelent. Köz­ben Köstlin említett tanulmányát - úgy tűnik - nem is ismeri (Vitéz 2001). A horvátországi magyarok néprajzi kutatásának ilyen típusú eredményeiről nem tu­dok. Szerbia (vajdasági magyarok) A vajdasági magyar néprajzi kutatás a szakrális kisemlékek vizsgálata terén kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak. Arányait tekintve a magyar nyelvterület talán legkuta­­tottabb térségének tekinthető. Készültek települések szerinti áttekintések (pl. Csúszó 2003; Csúszó 2004; Klamár 2007; Kocsis-Nagy 1994; Silling 2001), valamint témakörök (kis­­emlék-típusok, szentek) szerinti dokumentációk is (Balia 1995; Beszédes 2001, 49-53; Silling 2000; Silling 2007). A zentai múzeumnak kiépülőben lévő szakrális kisemlék adat­tára van, az addigi eredményekből 2004-ben, Nagy Abonyi Ágnes és Vida János szorgal­mának köszönhetően fotókiállítás is nyílt a városban (vö. Liszka 2005b). A Vajdasági Ma­gyarok Néprajzi Atlasza a szakrális kisemlékek aspektusából is tanulságosan használható (vö. Silling 2003, 132-140). A szerb kutatásról (a fentebb ismertetett horvát áttekintés néhány utalását leszámítva) viszont csak rendkívül keveset tudunk (vö. Silling 2007). Horvátország 3 A szerző először Rajkovič, majd Rajkovič-Vitcz, újabban Vitéz név alatt publikál. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom