Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
törvény lett elfogadva, amely előnyben részesítette a magyar nyelvet a törvényhozás, igazságszolgáltatás és a vallás terén. Az 1843/44-es országgyűlés határozata alapján az ország hivatalos nyelve végül is a magyar lett, ez lett használatos az állami hivatalokban és minden iskolában. Stanislav Kirschbaum12 szerint ettől az időtől kezdve szabad utat kapott minden magyarosító törekvés. Az újság oldalain eközben továbbra is a német polgárság és a magyar nemesség egybeolvadását sürgették. Mindemellett arra is utalást tettek, hogy a német nyelvű sajtónak nagyobb befolyással kellene bírnia, a német lakosságnak pedig hathatósabb orgánumokkal kellene rendelkeznie. A lapban 1848-ra már szokatlanul éles hangnemben lépnek fel az ellenfél álláspontjával szemben. Egy 1848. április 14-én megjelent cikkben az áll, hogy mindenképpen elejét kell venni egy adott esetben veszélyes, radikális közvélemény kialakulásának. A cikk a továbbiakban úgy fogalmaz, hogy „elkerülhetetlenül szükséges a vezetőnkbe vetett vak bizalom.” A sajtó feladata, véli továbbá a cikkíró, megakadályozni egy olyan közvélemény kibontakozását, amely alapjaiban megingathatná az olyannyira szükséges bizalmat. Mint ahogy azt már említettük, 1848-ban a politika színterén zajló viták hangneme érezhetően erősebbé vált, a magyar kormányzat is egyre élesebben lett kritizálva. A leghevesebb támadások a magyarok nyelvpolitikáját érték, ezek kapcsán újra meg újra az 1836-os és az 1843/44-es országgyűlések intézkedéseit hibáztatták. Paul Lendvai e téren sorsdöntő ténynek latja, hogy Kossuth nem volt képes a nemzetiségek érdekeit a magyar érdekekkel egyeztetni, számára csupán a területi egység megőrzése, valamint a régiójukban kisebbségben élő magyarok védelme volt fontos. Azok a magyar reformerek, akik egybe kívánták olvasztani a nyelvhatárokat az államhatárokkal, a Habsburgok és az ország nem magyar többsége közt kétfrontos harcra kényszerültek. Ez a küzdelem eleve tragikus végre volt ítélve, mind a magyar reformerek, mind az egész ország számára.13 Sokan úgy látták, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tétele körüli perlekedésben a Magyar Királyság már-már az összeomlás küszöbére került. A szlovákok megjelenítése A lap szerkesztői, hasonlóan, mint más nemzetiségeknél, a szlovákok tekintetében is kétségbe vonták, hogy népük „egységes, politikailag is létező nemzet” lenne.14 A cikkben továbbá arról olvashatunk, hogy nemzetük ugyan már hamarabb jelen volt a Kárpát-medencében, mint a magyaroké, országuk - nyilvánvalóan a Nagymorva Birodalom célozva - viszont teljesen fel lett számolva, így hát a továbbiakban nem szerepelhettek politikai értelemben vett önálló tényezőként. A történelem során, folytatja a cikk, fokozatosan szlávok nyelvet beszélő magyarok váltak belőlük, illetve a magyarok képezték a fő ágat, melybe a fennmaradó lakosság lassan beolvadt. A szlovákságról 1848 előtt, s bizonyos mértékben a forradalom első évében is, főként érzelgős, sajnálkozó hangnemű írások jelentek meg. A szerzők szerint népük — saját hibájukon kívül — fejlődésében erősen visszamaradott, főként kizárólagos paraszti mivoltuk, gyenge minőségű termőföldjük, valamint az alkohol miatt. Cikkek sorozata jelent meg a Pesten kolduló szlovákok problémájáról, a szlovák nép iszákosságáról, vagy az ezen nehézségeket csillapítani hivatott társulásokról. A 12 Stanislav Kirschbaum: A history of Slovakia. The struggle for survival. London 1995. 13 Paul Lendvai: Die Ungarn: Ein Jahrtausend Sieger in Niederlagen.München 1999, 234. p. 14 1846. január 12., 5. sz. 175
