Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
cikkek nagy része nem csupán a szlovák nép sanyarú helyzetéről szólt, vagy megoldási javaslatokat vázolt fel az ügyben, hanem jó eszközül szolgált arra is, hogy a magyarok hazafiasságát és együttérző, humánus lelkületét demonstrálja. Említést érdemelnek azok az írások is, melyekben felmerült az északi szlovák lakosságnak a déli megyékbe való áttelepítésének a kérdése is. Ezekben is gyakran olvashatunk a szlovákok szűkös helyzetéről Felső-Magyarországon, elsősorban viszont az Árva és Szepes megyei lakosság szegénységéről, melynek fő okát a szerzők az ottani talaj gyenge minőségében látták. Éppen ezért vetődött fel a déli területekre való áttelepítés lehetősége is, arról nem is beszélve, hogy az ottani talaj jóval termőképesebb, ráadásul hiány van a munkaerőben is. A cikkírók e kérdés kapcsán nem palástolták hátsó szándékaikat sem, melyek szerint, ha ez az áttelepülés megvalósulna, minden bizonnyal megtörne az északi régiók erősödő szláv nemzeti lelkülete, míg a dél-magyarországi szlovákok gyorsan beleolvadhatnának az ottani magyar tömbbe. Már 1845-ben is jelentek meg utalások arra, hogy a szlovákok élőhelyükön nem kis mértékben diszkriminálva vannak, a lőcsei evangélikus líceumban például nem volt egyetlen tanár sem, aki szláv nyelvet tanított volna. A Pannónia szerkesztősége e tekintetben nyíltan hangot adott nemtetszésének, az újság szerint ez a hozzáállás cseppet sem vet jó fényt a magyarokra.15 Ennek ellenére még 1845-ben sem tűnik úgy, hogy a magyar lakosság bizalmatlansággal fordult volna a szláv népesség iránt - ez abból a fesztelen hozzáállásból is kitűnik, ahogyan a szlovák képviselőket kezelték. Itt említendő például Ján Kollár tevékenysége vagy Štúr lapjának számos írása is. Az 1848-ban kitört nemzetek közti zavargások és egyre erősödő ellentétek megjelenésével a szlovákok, mint kívülről feltüzelt, félrevezetett nép lettek beállítva. A lap szerint korábban testvériség és egyetértés uralkodott a szlovákok közt, a mostani helyzetért pedig, beleértve a horvátokkal dúló harcokat is, a kamarilla, illetve egypár, a császárhoz közel álló, nagy befolyású személy lett felelőssé téve. Maga Kossuth is, akinek beszédei nemegyszer teljes terjedelmükben közölve lettek az újság hasábjain, elnéző hangnemben érvelt a szlovákokkal szemben. „Csak sajnálni tudom ezt a szegény, félrevezetett népet, mely tévútjáról nem tehet. Ugyanannyira kívánom a népükkel való mihamarabbi megbékülést, mint amennyire azt ezek félrevezetőivel soha el nem tudnám képzelni. A nép sosem kívánja a rosszat, hacsak nincs félrevezetve és megcsalva; Ezért népüknek elnézést és védelmet kívánok, félrevezetőiknek viszont bosszút esküszöm. Amennyiben viszont a felvilágosítás útján sem sikerül egyezségre jutnunk népükkel, ám legyen, folyjon a vér, ahogyan azt megcsalójuk kívánta.”16 Az 1848 szeptemberében kitört szlovák felkelésről szóló tudósítás igyekszik minél inkább tényszerűnek lenni, a mozgolódások kapcsán arról számol be a szeptember 22-én megjelent cikk, hogy Mijavába 500 felfegyverzett cseh egyetemista vonult be. A szerző a katonai történésekről való beszámolók mellett igyekezett hangot adni a szlovák nemzeti mozgalom célkitűzéseinek is, mintegy tolmácsolva a Štúr, Húrban és Hodža által megfogalmazott, az évszázados elnyomást megszüntetni kívánó programot - még akkor is, ha a szerkesztőség valószínűleg nem osztotta nézetüket. Emellett beszámoltak arról is, hogy ez eddig még nem került sor semmilyen fosztogatásra, bántalmazásokra. Sőt, kevéssel e tudósítás megjelenése előtt lehetőséget kapott a laptól Ľudovít Štúr fivére, Karol modrai lelkész is, hogy reagáljon egy őt ért támadásra, miszerint ő és hívei Modra elszlovákosítására törekszenek.17 15 1845. április 8., 41. sz. 16 1848. november 15., 115. sz. 17 1848. augusztus 12., 37. sz. 176
