Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
fogó szemlélet a fokozatosan eró'södő nemzeti vonal és más jelenségek fejló'déséró'l. A vizsgált korszakot az 1843 és 1848 közti időszakban határoztuk meg. A Pressburger Zeitung politikai szerepe, állásfoglalása 1848-ban A kutatás során arra törekedtünk, hogy az idézett írások, cikkek ne feltétlenül a lap, illetve a szerkesztőség véleményét tükrözzék. Nyilvánvalóan ez teszi olyan problematikussá az újságra, mint forrásra való hivatkozást. A szerzők neve gyakorta fel sincs tüntetve, így nemegyszer azt sem lehet biztosan megállapítani, hogy az író a szerkesztőség tagja volte vagy sem. Emiatt aztán sok esetben csak arra tudunk teljesen egyértelműen következtetni, hogy mi nem volt az újság állásfoglalása. Olyan esetben például, amikor a szerkesztőség világosan tiltakozott egy-egy, a sajtóban megjelent véleménynyilvánítás ellen. E kérdésben mindenesetre külön kell választanunk - amennyiben ez lehetséges - a lap, valamint a kívülálló újságírók, tudósítók személyét. Ezért indokoltnak láttuk, hogy csak a lap, illetve a szerkesztőség írásait, híradásait gyűjtsük össze és értékeljük, hiszen a kérdésben csakis így tudunk tényszerű értékelést nyújtani. A lap alapvető szellemiségét a vizsgált időszakban, tehát 1848-ig, a patrióta - magyar vonal határozta meg, az újság mint hazafias sajtócikket határozta meg magát. Emellett hangsúlyozták azt is, hogy a lap annak a „felettébb bölcs” uralom híve, amely alatt V. Ferdinánd császár, egyben magyar királyt kell értenünk.8 9 A szerkesztőség nem abban látta a magyarországi német nyelvű sajtó feladatát, hogy a magyarországi németeket külföld felé reprezentálja, éppen ellenkezőleg: belülről kívánt hatni a német elemre, mégpedig éppen a kiegyezésre való törekvés, a közvetítés és felvilágosítás eszközei által. Ez a közvetítő szerep arra volt hivatott, hogy a német nyelvű lakosságot közelebb hozzák a magyarság5 felé, továbbá, hogy előítéleteket szüntessen meg, illetve hogy a magyar lakosságot nyitottabbá tegye a németek kérdéseivel szemben. Mindenesetre egy egységes magyar nemzet építésén fáradoztak. Alapvetően tehát az asszimiláció volt a kérdés, persze egy, a lélekben, szellemiségben végbemenő asszimiláció, ahogyan azt Majláth10 11 vagy Széchenyi is elképzelte". E szerint tehát az a helyes, ha az ember magyarként érez ugyan, de nem kívánja német anyanyelvét és gyökereit feladni. A lap egyértelműen elhatárolódott a kényszer alatt történő, erőszakos asszimilációtól, tehát a radikális reformerek elképzeléseitől. Az újság igyekezett távol maradni a nyílt ítéletektől az aktuálpolitika vagy államelmélet terén, mivel erre a szerkesztőség szerint nincs jogosultsága, ez a magyar nyelvű sajtót illeti meg. Emellett viszont kiemelt szerepet kapott a külföld tudósítása a magyarországi helyzetről, ezzel egy időben pedig az igazságtalan előítéletek felszámolása is. Ez utóbbiakat állítólag többek között különféle osztrák lapok terjesztették. Már 1846-ban érezhetően élesebbé vált az írások hangneme, a különböző felek törekvései pedig magabiztosabban és nemzeti szemszögből lettek megfogalmazva. A lap álláspontja szerint ez annak is volt köszönhető, hogy egyszerre lényegesen nagyobb nyomás nehezedett a németekre csakúgy, mint a többi nem magyar népcsoportra. Éppenséggel meglehet, hogy az 1836-os és az 1843/44-es országgyűlések hatása mutatkozott meg. Az előbbin egy nyelv -8 Pannónia, 1843. január 10., 4. sz. 9 Ez alatt a magyar állampolgárság értendő 10 Gróf Majláth János (1786-1855): magyar történetíró. 11 E tekintetből érdekes, hogy a magyar nyelvben máig használatos az „idegen szívű“ kifejezés. 174
