Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Schriefer, Andreas: Szlovákok, németek és magyarok - Vita és kiegyezés a forradalom korában. Egy pillantás a Pressburger Zeitungra és mellékletére
Acta Ethnologica Danubiana 8—9 (2007), Komárom-Komárno Szlovákok, németek és magyarok Harcok és kiegyezés a szabadságharc alatt a Pressburger Zeitung tükrében Andreas Schriefer Szlovákia történelmét a kezdetektől fogva egyfajta másodlagos szolgaszerep, árnyéklét jellemzi. Erre tán az ország egyedülálló történelmi fejlődése adhat magyarázatot. Hiszen míg Csehország, Morvaország és Szilézia már a 10. század elejétől fogva a Pŕemysl-család uralma alatt állott, akiknek kezdettől érdekük volt a frank birodalommal való konfliktusmentes kapcsolat, Szlovákia - 20. századi történelmétől eltekintve - sohasem alkotott önálló államegységet. A mai Szlovákia területe a 10. századi magyar hódító csapatok bevonulásától kezdve egészen 1918-ig a Magyar Királysághoz tartozott. Viszont éppen ez, a magyarok, szlávok - valamint a bajor missziós tevékenységeknek köszönhetően már a 8. századtól kezdve az országba érkező — németek szoros együttélése teszi a mai Szlovákia történelmét, néprajzát felettébb érdekessé. A német bevándorlók javarészt a 13. században kaptak magyar hűbéruraiktól különféle kiváltságokat, privilégiumokat, hogy ezáltal is könnyebb legyen letelepedésük és mesterségük űzése - az akkori - Felső-Magyarországon. Többek között joguk volt rá, hogy saját, hazai jogrendszerük alapján hozzanak létre új településeket - ez esetben egy olyan előjog, amely kétségkívül kiemelte őket a többi nép sorából. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően viszonylag rövid idő alatt egy virágzó életű városi lakosság fejlődött ki, melynek vezető és meghatározó rétege a német nyelvet beszélte. Ez a fajta városi lakosság (itt elsősorban a bányavárosokra és Pozsonyra gondolva) a 18. századig, áttételeiben pedig egészen 1945-ig meghatározó etnikai eleme volt a mai Szlovákia területének. A történelem során az egyes szomszédos népcsoportok (elsősorban a németek és szlovákok) együttélése nem volt mindig súrlódásmentes. Mint akkoriban egész Magyarország területén, a kormány kultúrpolitikájának köszönhetően a nem magyar ajkú népesség a Felvidéken is az asszimilációnak volt kitéve. A szlovák és német lakosság egy része - különösen a nemesség — engedett a nyomásnak, és fokozatosan beolvadt a magyar tömbbe, míg más csoportok továbbra is megtartották anyanyelvűket, kultúrájukat. Ez a folyamat később számos feszültség, ellentét forrásává vált, és tovább bonyolította a térség társadalmi képét. Éppen ezért kell témánknál mindhárom nemzet korabeli helyzetét, státusát egymás mellett, kölcsönhatásukban, párhuzamosan vizsgálnunk. Kutatásunk középpontja a korabeli Felső-Magyarország - nagyjából a mai Szlovákia — német, szlovák és magyar ajkú lakosságának egymáshoz való viszonya, helyzete az 1848/49-es forradalmi években. A vizsgált korszak jellemző vonása, hogy az egyes nemzetek és nemzetiségek mind egy liberálisabb társadalom- és kultúrpolitikáért szálltak harcba, ezzel is reagálva az összeurópai szabadságmozgalmak után bekövetkezett helyzetre - Magyarországon ez a folyamat az 1848/49-es szabadságharc eseményeiben teljesedett be. 171
