Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)

Tanulmányok - Liszka József: "Kedves szent tölgy!" Adalékok egy modern "fakultusz" kialakulási lehetőségéhez

akasztott sorokat. Valódi nevét nem volt hajlandó elárulni: a ,, To. To. " az ő „művészneve” - közölte. Hogy konkrétan mi történt a tölggyel, ezzel kapcsolatban nem tudott nekem felvilágosítással szolgálni. Aztán, mintha megbánta volna, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem, gyorsan továbbment.

A bemutatott jelenségek felkeltették az érdeklődésemet, és a helyi sajtóban, valamint a marburgi Német Központi Mesearchívumban (Zentralarchiv der deutschen Volkserzählung) utánanéztem a kérdésnek1. Elsősorban a regionális újság, az Oberhessische Presse foglalkozott több cikkben is a témával. Híradásaiból a következőket tudhatta meg az olvasó:

„A 800 éves tölgyet, amelyet novemberben folgyújtottak (...), röviddel karácsony előtt néhány gyerek, nagyon kedvesen földíszítette. A fa elszenesedett törzsét (...) saját maguk gyártotta színes kártyácskákkal aggatták tele.”

(Oht’ihessische Presse. 1996 decembere)

„Az alapiskolai osztály kártyáeskákra írott jókívánságai, amelyeket a »szent tölgy« törzsére erősítettek, úgy látszik, megtették a maguk hatását: a több mint 800 éves fa néhány ága a napokban ismét kizöldellt. Az elmúlt évben fiatalok egy csoportja Marburg legöregebb fájának odvába, tüzet raktak [amitől a tölgy leégett].

A »szent tölgy« megnevezés Dieter Woischke helytörténész szerint egy legendára vezethető vissza. Eszerint [Árpádházi] Szent Erzsébet a schröcki kútnál mosott, majd hazafelé tartva Marburgba egy farkas támadta meg. Erzsébet egy sziklára [majd onnan a »szent tölgyre«] mászott fel, s így menekült meg a farkastól.”

(Oherhessische Presse 1997. május 21.)

A következő napi számában ugyanez az újság már, Dieter Woischke helyreigazítását közölte, miszerint:

.....Szent Erzsébet nem a Sonnenblick Klinika közelében található »szent tölgyre« mászott fel, hogy a reá támadó farkastól megmeneküljön (ahogy azt az Oberhessische Presse tudósítója interpretálta), hanem a »szent tölgytől« nagyjából 300 méteres távolságban található kősziklára, az ún. »Erzsébet lába nyoma-sziklára«, s onnan egy közeli fára.”

(Oherhessische Presse 1997. május 22.)

Árpád-házi Szent Erzsébet2 marburgi legendáinak meglehetősen gazdag irodalma alapján ezt a helyreigazítást csak megerősíthetjük.

Két régi kút, jobban mondva forrás is található Marburg határában, amelyeket Erzsébettel hoz kapcsolatba a helyi népi emlékezet. Mindkettőről azt beszélik, hogy annak idején oda hordta Erzsébet az ispotály betegeinek ruháit kimosni. A legenda szerint a megtisztított ruha úgy megállóit a levegőben, mintha ruhaszárító kötélre aggatta volna (egy változat szerint napsugarakra aggatta a vizes ruhát). A Schröck felé vezető út mentén található forrás közelében később egy kis kápolnát építettek, és egy remetelak is volt itt. A középkor folyamán a szent sírjához érkező zarándokok ehhez a forráshoz is ellátogattak, amelynek vizét gyógyhatásúnak tartották. Elsősorban a szembetegségek gyógyítására szolgált. 1596-ban díszes építményt emeltek fölé, s a környék népe ma is előszeretettel hordja vizét. Közelében található az Erzsébet lábú nyoma-szikla (‘Elisabeth-Trappe’). Ez egy mészkődarab, amelyen különböző bemélyedések találhatóak. A hiedelem azt tartja róla, hogy egyszer, amikor Erzsébetet egy far1 A kutatásaimhoz nyújtott segítségért Siegfried Beekernek tartozom köszönettel.

2 A német források inkább thüringiai, illetve magyarországi Szent Erzsébetként emlegetik.

61