Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2005 - Acta Ethnologica Danubiana 7. (Dunaszerdahely-Komárno, 2005)
Tanulmányok - Liszka József: "Kedves szent tölgy!" Adalékok egy modern "fakultusz" kialakulási lehetőségéhez
kas támadta meg a közelben, kutyájával együtt erre a sziklára mászva menekült meg. A kövön található bemélyedések az ő, valamint kutyája lábnyoma és letett kosarának és botjának a lenyomata. A kis gödrökben általában mindig található víz, amelyet a közelmúltig szintén szembetegségek gyógyítására hordtak el. Ugyancsak a közelben található egy nagyon öreg bükkfa, amelyet a helybéliek csak kerek/ócskának (‘das runde Bäumchen’) neveznek, s amelynek a koronáját, helyi hagyomány szerint Erzsébet nyírta/nyíratta mindig kerekre. Halála után azonban már senki nem gondozta a fát: ám az a mai napig megőrizte azt a kerek formát, több mint hétszázötven éven keresztül (Pfisster 1885, 144). A marburgi Erzsébet-legendák tehát elsősorban a Schröck és a Wehrda közeli kutakhoz, valamint az Erzsébet lába nyoma-sziklához kapcsolódik. Ismereteim szerint a szent tölgy-gyel Erzsébet személyét viszont nem lehet összefüggésbe hozni. További kutatók, köztük elsősorban Emil Schneider, akik Árpád-házi Szent Erzsébet marburgi kapcsolódásaival, legendáival foglalkoztak, szintén nem szolgáltatnak az általunk vizsgált szent tölgy kérdéséhez további adatokat (Schneider 1923,1-2. Vö. Becker 1994, 76; Tewaag 1888, 1-25). Árpád-házi Szent Erzsébet és a szent tölgy bármiféle kapcsolata mai ismereteink szerint tehát nem bizonyítható. Minden bizonnyal egy másodlagos megnevezésről van szó a mitikus, feltételezett germán fakultusz utóhatásaként. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani a tény, hogy Jacob Grimm német mitológiája (miközben a szerző a térségből származott!), a marburgi szent tölgy-et még nem ismeri (Grimm 1835). Egyes vélemények szerint maga a szent tölgy kifejezés is csak 1970-ben bukkan föl először. Korábban erdésztölgy-nek (‘Förstereiche’) mondták. Dieter Woischke szerint viszont a szent tölgy megnevezés már a 16. században felbukkan (überhessische Presse 1997, 9. 13.). Visszatérve a kiindulópontunkhoz: egy, a természetvédelmi „zöld” mozgalmakkal nyilvánvalóan összefonódott, modern, sajátos „fakultusz” kialakulási lehetőségének, egy „konstruált hagyománynak” voltunk tehát a gyökereinél, hiszen a kisdiákok céduláit további odatíízött jókívánság-vers, valamint valódi és jelképes kötszer is követte. Ez a hagyományteremtési kísérlet egy másik, szintén konstruált tradícióra próbált támaszkodni (ezt a helyi sajtó is igyekezett ébren tartani), jelesen egy rendkívül öreg fa még a legendák segítségével sem alátámasztható kapcsolódásaira Árpád-házi Szent Erzsébettel. Az öreg tölgyhöz ragasztott szent jelző vélhetően éppen olyan újkori találmány, mint amilyen a Szent Erzsébettel való kapcsolatba hozatala. A fa 1997 tavaszára hajtott ugyan néhány levelet, de egykori dús lombkoronáját már nem kapta vissza, s 1998-ra elpusztult. Kotics József kollégám, aki 1999-ben töltötte Marburgban szintén Humboldt-ösztöndíjas idejét arról tájékoztatott, hogy ekkorra a fa már teljesen elszáradt. Mára a feltűnő, monumentális fatörzs az erdő szélén mintegy a környezetvédelem emlékművének, mementójának hat. Irodalom Bauer, Hermann 1964 St. Elisabeth mul tlie EHsahethkirche zu Marburg. Marburg. Becker, Siegfried 1994 Volkscrzählung Woran erinnert wurde. In Kulturführer Marburg-Biedenkopf. Ausschnitte aus der kulturhistorischen Vielfalt eines Landkreises. Marburg. 2000 Die Rosen der Elisabeth. In Folklore in 2000. Voces Amicorum Guilhelnto Voigt Sexagenario. Szerk.: Nagy Ilona Verebélyi Kincső. Budapest, 182 205. p. 62
