Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
Poľní-r Zoltán: Kilenc fának termő ága. Népi szövegek Tápéról. Szeged: JGYF Kiadó 2002, 167 p.-y-Vegyes néprajzi szövegeket tartalmaz a kötet: ami összetartja őket, az a gyűjtés helye (Tápé) és a gyűjtő személye. Hiedelmek, hiedelem-monda töredékek, legendák, balladák, igaz történetek, archaikus népi imádságok, népi gyógymódok, ráolvasások, eredetmondák elmondásai világosan tagoltan sorjáznak benne. Autentikus lejegyzésben, jó félszáz adatközlő elmondásában. Schweizerisches Archiv für Volkskunde 99 (2003), 1, 2. szám -lj-Az 1896-ban alapított Svájci Néprajzi Társaság (Schweizerische Gesellschaft für Volkskunde) félévenként megjelenő folyóiratának 99. évfolyama egy sor „modern” néprajzi témát hoz. Ezek közé tartozik a közkedvelt svájci reklám- és gyerekkönyv-figura, a Globi pályafutásának elemző bemutatása (Waltraut Bellwald: Globi - der Schweizer ..Nationalvogel"), valamint a svájci Lottó szerepének elemzése a mindennapi kultúrában (Katrin Kalt: Das Spiel mit Geld. Glück und Konjunktiv). A kutatás időszerű állását vázolja és kutatásmódszertani problémákat vet fel Ingrid Tomkowiak nem kevésbé „modern” szemléletű dolgozatában a bestseller-kutatás jelenlegi súlypontjairól és perspektíváiról. Ugyancsak módszertanilag és tudományelméletileg figyelemre méltó Peter F.N. llörz A terepmunka, mint terápia című írása. A folyóirat, mint rendesen, gazdag könyvismertetés-rovattal jelentkezik (számunkra nem elhanyagolható, hogy viszonylag bőséges magyar, ill. kelet-közép-európai vonatkozású recenzióval). A folyóirat nyelve elméletileg német, francia és olasz, ám a sokéves gyakorlatnak megfelelően, alapvetően most is (néhány francia és olasz nyelvű recenziót leszámítva) minden németül olvasható benne. Silling István: Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük. Újvidék: Forum Könyvkiadó 2003, 409 p. Liszka József Jó három évtizede annak, hogy a magyar kulturális (irodalmi és tudományos) életben nagyot robbant a magyar archaikus népi imádságok Erdélyi Zsuzsanna általi felfedezése és közreadása. Az egész magyar nyelvterületről származó gyűjtés először egy vidéki kiadó gondozásában, Kaposvárott jelent meg 1974-ben, inkább csak a bennfentesekhez eljutva. Akik persze ekkor már tudtak róla, hiszen a régi-új műfaj bemutatására, névadására, külön folklórmüfajjá történő elfogadtatására még 1970-ben sor került egy budapesti szakmai bemutató keretében, illetve ezt követően az Új írás is közölt néhány részletet belőle; írók-költők. Juhász Ferenctől Göncz Árpádig ünnepelték a felfedezőt-közreadót. Erdélyi Zsuzsannát (aki mellesleg a népdalgyüjtő Erdélyi János unokája, s Komáromban született, majd a viharosi kúrián töltötte gyermekéveit). A budapesti Magvető Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott második, tetemesen bővített kiadás 1976-ban azonban már igazi könyvsiker lett, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy értelmiségi körökben hosszú ideig beszédtéma is. S most, nemrégiben, a 200
