Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
szinte futószalagon, és mindamellett, mintegy mellékesen, saját munkákkal is jelentkezik. Különböző folyóiratok, tanulmánykötetek lapjain 1983 és 2001 között elszórtan megjelent, néphit-tárgyú dolgozataiból ad közre egy futbalcsapatnyira valót legutóbbi gyűjteményes munkájában. Pócs Éva újrakiadott dolgozatait most három tematikus egységbe sorolta (Hiedelemrendszer, hiedelemlények: Látók, varázslók, táltosok; A vallás és mágia határán). Ezúttal is bebizonyosodott az a - tulajdonképpen régi felismerés -, hogy az egy kötetbe (ráadásul tematikailag) rendezett tanulmányoknak más az együttes hatása, más a rezonanciája, mint volt az egyes, korábban, egymástól elszigetelten megjelent dolgozatoknak. A viszonylag gazdag történeti forrás- és nemzetközi összehasonlító anyaggal dolgozó szerző írásaiból a magyar néphitről egy (nem kis részben!) újszerű kép kezd kibontakozni és körvonalazódni (ennek egy részletesebben kifejtett szegmensét Pócs Éva korábban külön kötetben jelentette meg: Elök és holtak, látók és boszorkányok. Bp. 1997). E kép alapján pedig ma úgy látszik, hogy a magyar néphit jóval több szállal kötődik a kereszténység előtti európai, „pogány” vallási képzetekhez, illetve szorosabb szálak fűzik a kereszténységhez (és az egyéb tételes vallásokhoz), mintsem azt korábban tudni véltük. Az imént a történetiséget hangsúlyoztam Pócs Éva munkamódszerét jellemezve, holott a jelenség, amit vizsgál, minden - megannyira mély - történetisége mellett is, ma is élő, jelenlévő. Hogy mennyire így van ez, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egyik magyar kereskedelmi rádió rendszeresen jelentkező éjszakai műsora teljes komolysággal ad kötés-oldás- és rontás-ügyekben tanácsot a betelefonáló hallgatóknak. A szlovákiai magyar napilapban nem is olyan régen olvashattunk egy riportot, amely egy érsekújvári javasasszonnyal készült (Száz Ildikó: Állítja, hogy az ártó rontástól is megszabadít. Új Szó 2004.9.8., 27). Egy szlovák képes hetilapban ugyancsak nemrégiben jelent meg egy beszélgetés egy szlovák jósnővel (Himič, Dan: Čarodejnica [Varázslónő], Život 2004/40. 36-38). Walter Hartinger emlegeti egyik legutóbbi munkájában, hogy Németoszágban éves átlagban száz boszorkányper zajlik hivatalos bíróság előtt. Ezek nagy része ugyan rágalmazási per, de mégiscsak jelez valamit a boszorkányhit mai meglétéről. Annál is inkább, mivel - szintén Hartinger nyomán - tudjuk, hogy egy 1986-os németországi közvéleménykutatási felmérés szerint az akkori NSZK lakosságának 93 %-a (!) hitt bizonyos természetfeletti lényekben, illetve természetfeletti erővel megáldott emberekben (Hartinger, Walter: Hinter Spinnrad oder auf dem Besen? Frauen im deutschen Märchen und Hexenglanhen. Opladen 2001,33-34). Polni.r Zoltán: Isten zsámolyánál. Népi vallásos költészet. Szeged: Bába és Társai Kiadó 2000, 484 p.-lj-A szerző, aki nem folklorista ugyan, de három évtizeden keresztül pedagógusként, majd újságíróként nagy lelkesedéssel gyűjtötte Szeged környékén a vallásos témájú népi szövegeket, ebben a gyűjteményében csaknem félezer ráolvasást, archaikus népi imádságot, Krisztus-legendát, eredetmagyarázó mondát, jeles napi köszöntőt ad közre. E szövegekhez eligazításképpen műfaji meghatározásokat, jellemzéseket is ad, közli informátorai személyes adatait, az adatfelvételek idejét és a gyűjtés helyét. 199
