Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
A kötet végén találunk egy teljes (megyei) magyar-szlovák helységnévszótárat, illetve egy szlovák és egy német összegzést. Mindezt - a fejezeteken belül - 26 térkép és szinte megszámlálhatatlan táblázat, ábra, grafikon egészíti ki. A számtalan adatot, forrást használó kötetnek - sok más mellett - két igazán nagy tanulsága van. Az egyik a múltra, a 19. század végéig tartó korszakra vonatkozik, erről az időszakról ugyanis kiderült, hogy teljesen pontos etnikai képet - a források jellege miatt - lehetetlen megrajzolni. Pedig jelen munkánál jobban törekedni erre aligha lehetséges. A másik fontos tanulság a jelenre vonatkozik. Érdekes módon erről az időszakról is ugyanazt mondhatjuk: egy-egy település etnikai képét, ennél fogva egy nagyobb földrajzi egységét is lehetetlen pontosan megrajzolni. Ennek oka viszont már nem a források hiányossága, hanem annál súlyosabb: magukat az értelmezhető forrásokat is nehéz ugyanis létrehozni. Jól érzékelteti ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát a gömöri cigányság statisztikai rejtőzködése vagy megmutatkozása, hiszen - amint az ebből a munkából is kiviláglik - egy-egy település lakói sokkal biztosabban sorolják be önmagukat és a velük egy faluban élőket valamelyik kategóriába addig, míg a gyűjtő, összeíró nem szembesíti őket a kérdéssel: milyen alapon? Már-már félelmetes visszagondolni a könyv első fejezeteinek forráskritikájára, miszerint a 18. századi országleírók, statisztikusok besorolása nem megbízható, mert vagy nem tudjuk, milyen alapon állították egy-egy településről, hogy magyar, szlovák, német, ruszin, vagy ha munkájuk tisztázza is a minősítés alapját, mi magunk nem tartjuk azt elégségesnek, alaposnak, kellően helytállónak. Ha valaki kezébe veszi Keményt! Róbert könyvét, könnyen meggyőződhet róla: ezt a fajta körültekintő elemzést, szakirodalmi és statisztikai bázist túlszárnyalni nem lehet. Mégsem lehet nem meghallani a kisördög kaján suttogását: ha a tudomány fejlődése 200 év elteltével a kezdetihez hasonló bizonytalansághoz vezet, nem lett volna jobb megállni valahol, útközben... Mi. gömöriek őszintén válaszolunk nemet a kisördög kérdésére, mert annak ellenére, hogy a szerző tudományos problémájához „csupán" alkalmas terepet keresett és talált, mi jártunk jól, hiszen ilyen formában, ilyen szemszögből egykori megyénkkel még senki nem foglalkozott. Kuményki RohI'KT: A kisebbségi tér változatai. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ 2003, 166 p. Pusko Gábor A kisebbségi tér változatai cím alatt foglalta össze és adta közre az etnicitásra, etnikai térhasználatra, etnikai és kulturális határokra vonatkozó dolgozatait Keményt! Róbert. A szerző három fejezetben foglalja össze mondandóját. A Tér és ideológia című fejezetben az „etnicitás” fogalmát és helyét mutatja be a térszerkezeti kutatásokban, valamint - saját szavaival élve - „arra szeretne rávilágítani, hogy egy alapjában kvantitatív tudomány hol alkalmazhatja, milyen jelentéstartammal az etnicitás kifejezést, és hogy a terminusnak mely értelmezése nyújthat egyáltalán lehetőséget a térbeli vizsgálatokra”. Ezt követően a nyelvsziget fogalmának ideológiai hátteréről, valamint az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméjéről olvashatunk, melynek során a szerző jóvoltából széles áttekintést kapunk a nevezett fogalmak és azok tartalmának a nemzetközi tudományosságban elfoglalt helyéről, szerepéről vagy épp elavultságáról. A következő fejezetben - címe Találkozás a térben - először a Fekete-Körös völgyében fekvő Várasfenes példáján keresztül ábrázolja az etnikai ütközőzóna jellemzőit. Keményfi Róbert számba veszi az összes, hozzáférhető és mérhető mutatót, melyek összegzésével meglehetősen pontosan és plasztikusan ábrázolható a település etnikai szerkezete, s mint a a dol187
