Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Könyvismertetések
ralis túlélés kérdésire vonatkozó megfigyeléseit összegzi (Szimholizáció év akkulluráció), majd az akcióantropológia negatív és pozitív oldalairól számol be több példa alapján. A kötetet a vizuális antropológia fejlődését és a kutatásokban játszott pótolhatatlan szerepét taglaló írás zárja. Borbély Éva: Cenzúrázott bolondünnep. Farsangolás Bázelben. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2001, 104 p., ill. /Kriza Könyvek 6./ Liszka József A szerző egy modern svájci nagyváros, Bázel farsangi szokásait mutatja be. Az emberek ezreit megmozgató, egyedüli protestáns farsang legalább hét évszázados múltra tekint vissza, de többé-kevésbé mai formáját csak a 19. század utolsó harmadában nyerte el. A résztvevő megfigyelés munkamódszerével a fiatal kutató az 1996-os farsang eseményeit mutatja be a maguk részletességében és összetettségében, majd elemzi is azokat (megjegyzendő, hogy egy fiatal szlovák kutató, Miriam Švedlárová, szintén foglalkozott a közelmúltban a kérdéssel. O maga 2001-ben vett részt a bázeli farsangon; tapasztalatait, kutatási eredményeit egyetemi szakdolgozatában foglalta össze. Ennek kivonatos változata nyomtatásban is megjelent: Basler Fasnacht očami cudzinca / A bázeli farsang egy idegen szemével. Slovenský národopis 2003/1, 73-85. Izgalmas lesz egyszer összevetni, miként tekintenek maguk a svájci kutatók és miként az „idegenek” erre az eseményre). Visszatérve Borbély Éva munkájára, ő először magáról az ünnepről, a farsang-karnevál kettősségéről mondja el azt, amit a szakkutatás jelenlegi állása alapján elmondható. A karnevál kifejezés eredetileg a farsang utolsó napjára, húshagyókeddre vonatkozott és szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy a „hús elhagyásának” napja. Ez a középkorban cainelevale alakban használatos kifejezés terjedt el a latin népek szóhasználatában később az egész farsangi, tehát a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig terjedő időszak megjelölésére (ennek tükörfordítása mellesleg a cseh inasopust is). A magyar köznyelvben csupán a 19. században terjedt el a karnevál kifejezés, s általában a farsangvégi bohókás, álarcos bálokat, alakoskodó felvonulásokat jelöli. Olyannyira nem lehetett korábban ismeretes, hogy Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájában jegyzetben kénytelen megmagyarázni a szó jelentését: ..Karneval olasz szó. s teszi azokat a nagy farsangi maskarás bálokat, amelyeket az olaszországi nagy városokban. kivált Velencében szoktak tartani" - írja a költő 1798-ban. Ezzel szemben a magyar farsang (és a szlovák fašiangy is!) a német Fasnaclit-bó\ származik, amely eredetileg szintén a farsangi időszak utolsó estéj ét-éj szakáját jelölte és csak később terjedt ki az egész szóban forgó időszakra. Első megjelenése a bajor-osztrák írásos emlékekben 1283-ra tehető, s a német nyelvemlékekben 1441-ben fordul elő először a Kárpát-medencében. Magyar elnevezésként a 15. század végén már szintén föltűnik. Borbély Éva a továbbiakban elsősorban Hans Dürst, Alfred Berchtold, Eugene Meier, Theo Ganther és Peter Weidkuhn eredményeire támaszkodva ismerteti a bázeli farsang kialakulásának és fejlődésének a történetét, továbbá a különböző farsangi társaságok (klikkek), valamint a Farsangi Bizottság szerepét az események lefolyásában. Külön fejezetet szentel a maszkok és jelmezek történeti kialkudása és készítési módja bemutatásának is. A bázeli farsang két fontos összetevője a zene (dobosok és pikolósok) és a lampionok. Ezeket is részletesen bemutatja. A kötetet rendkívül informatív képanyag, valamint angol nyelvű összefoglalás egészíti ki és angol, román, magyar tartalomjegyzék zárja. 152
