Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken
tó a gömöri Rudná temetőjének egyik síremléken, amelyen foglalkozásra való utalást nem találunk, de az elhunyt fényképen látható egyenruha, pontosabban a sapkán szeplő szimbólum (bányászjel) alapján kiderül számunkra, hogy az elhunyt személy bányász lehetett. Mivel csupán egyetlen ilyen fénykép található a temetőben, mindjárt felkelti az arra járó figyelmét, s a helyiektől megtudhatja azt is, miben tért el egy bányász temetése az átlagemberétől. Ebben az egyenruha is szerepet játszik, ugyanis aki ilyen egyenruhával rendelkezett, helyi szokás szerint halála után abban is temették el őt. Most nem részletezem a bányászok temetkezési szokásainak eltérő jegyeit, azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szóban forgó bányász-egyenruha ünnepi ruhának számított, s minden helyi bányász megkapta az 1945 előtti időszakban a bányavállalattól. A kommunista hatalomváltás után ez a gyakorlat megszűnt, ezután az ingyenes ünnepi egyenruha helyett ingyenes munkaruhát kaptak a bányászok. Érthető módon nagy becsben tartották az ünnepi egyenruhát, s természetes volt, hogy a sírba is „magukkal vitték" (részletesebben lásd: L. Juhász 2002a). A helyi vasércbánya az 1980-as években bezárt, az épületeket lebontották, s a bányatelep egykori helyére ma már semmi sem emlékeztet. Befedték a bokrok, s az azóta nagyra nőtt fák. A fénykép azonban segít abban, hogy felidézhessük a település múltjának ezt a fontos szeletét, s egyben hozzájárul ahhoz is, hogy a bányásztársadalom jellegzetes szokásai se merüljenek feledésbe. A szomszédos járási székhelyen, Rozsnyón a kezdetektől szintén a bányászat jelentette a lakosság részére a fő megélhetési forrást, azonban az 1989-es rendszerváltás óta fokozatosan megszűnt ez az iparág. Rozsnyó köztemetőjében szintén találhatunk olyan fényképes síremlékeket, amelyek az elhunytakat bányászegyenruhában ábrázolják. Ez az egykor általános foglalkozás emléke tehát a fényképek segítségével a temetői síremlékeken is megőrződött. Az egyik síremléken olyan bányászegyenruhás személy fényképét is megtalálhatjuk, akinek az egyenruháját a huszadik század második felében készíttetett a rozsnyói bányaüzem az ózdi bányaüzem ünnepi bányászegyenruhája alapján*. Ezt az egyenruhát azonban csak a vezető funkciót betöltő személyek részére, valamint a bányaüzem fúvószenekara tagjai számára varratták, s nem valamennyi bányásznak, mint 1945 előtt. Bár a bányaüzem megszűnt, a kiváltságosak részére készítetett egyenruha a temetői fényképen fennmaradt, jelezve, hogy az elhunyt vagy valamilyen funkciót tölthetett be a bányaüzemben, vagy pedig a fúvószenekar tagja volt. Még hosszasan folytathatnám a sort hasonló példákkal, hiszen a már említett partizánhölgy képmása kapcsán az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésre, de egyben a második világháborúra is emlékezhetünk, de az azt követő kommunista rendszerre is, ahol a volt partizánok és azok leszármazottai is számtalan kiváltságot élvezhettek. Vagy említhetjük a rozsnyói köztemető egyik síremlékén látható, az egyenruhájában lefényképezett, fegyverét büszkén a kezében tartó néhai milicistát. Fényképe, azon túl, hogy megörökíti egy munkásőr emlékét, egyben olyan, 1948-ban zajlott eseménynek is emléket állít, amelynek következtében megváltozott az ország társadalmi rendje és kezdetét vette a kommunista időszak. E munkásőrök voltak hivatottak egészen 1989-ig „védelmezni a szocialista vagyont”. Olyan fegyveres erőről, félkatonai szervezetről volt szó, amelynek tagjai nem kis kiváltságokat élvezhettek. A fénykép kiválasztásakor a családtagok számára fontos volt a Népi Milícia-beli tagság hangsúlyozása. Nem csupán az egyszerű családtag, a hétköznapi ember emlékét akarták megőrizni, hanem a milicistáét, a kommunista rendszer védelmezőjét is, tehát külvilág felé azt kívánták hangsúlyozni, amiben az elhunyt eltért az átlagemberektől. A már fentebb említett komáromi szekeresgazda-síremléken található csoportos kép segítségével számos, Komárom történetével, társadalmával, kereskedelmével, szokásokkal kapcsolatos tényre derülhet fény. * A rozsnyói bányaüzem ezzel a magyarországi tizemmel tartott fenn baráti kapcsolatot. 120
