Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - Vajda László: A mi csoportunk és az idegen csoportok
Acta Ethnologica Danubianu 5-6 (2003-2004), Komárom—Komárno A mi csoportunk és az idegen csoportok’ Vajda László A másság észlelése Az idegen népek és szokások spontán észlelése természetesen jóval régibb, mint azok alapos etnológiai kutatása. Kaj Birket-Smits, dán tudós szerint „az első etnográfus az a kőkori ember volt, aki társainak nevetve számolt be arról: milyen furcsa és különös szokásai vannak a szomszédos völgyben vadászó hordának”. Ez a játékosan fölvetett kép érzékletes ugyan, ám érthető okokból hiányos. A kőkori „ősetnográfusnak” vajon az idegen csoport mely tulajdonságai tűntek fel: az emberek külső megjelenése? a nyelvük? táplálkozási szokásaik vagy lakáskultúrájuk? a szerelmi életük? És egyáltalán nem bizonyos, hogy a „szomszédhorda“ idegennek ható vonásai mindössze kacajt váltottak volna ki: lehetséges, hogy a különbözőségek inkább nyugtalanítóan hatottak, vagy aggasztó volt az idegenek rivalitása a természetes táplálékkészletek kiaknázása terén, de elképzelhető az is, hogy egymást kölcsönösen eltűrték, sőt akár együttműködtek, házassági kapcsolatokat és hasonló kontaktusokat fejlesztettek ki. A részletek minden sokrétűsége ellenére megkockáztatható az általánosító megállapítás, hogy az idegenség megélése a világról alkotott tapasztalataink alapkategóriái közé tartozik, s csupán ennek fényében jelenhet meg egyáltalán az én-, illetve a mi-tudat. Ha a kisgyermek nem fogná fel érzékszerveivel az őt körülvevő dolgok és személyek másságát, nem tudná saját én-létét sem körülhatárolni, nem tudna képet alkotni saját helyéről sem a kapcsolatok hálójában. Nietzsche mondása - „A Te régebbi, mint a Én” - nemcsak az egyén világ-élményére, hanem egész csoportok világképére is érvényes. A valahová tartozás tudata, amely a „mi” kifejezésben nyilvánul meg, abból a felismerésből fakad, hogy más csoportok éppenséggel mások. Ezt a másságot tartalmilag definiálni, tehát a teljesség igényével és tárgyilagosan, ítéletmentesen leírni, az eddigi tapasztalatok alapján szinte lehetetlen. A legtöbb csoport idevágó nézetei inkább felszínesek és szubjektivek, értékítéletekkel egybefonódottak: saját normáikat maguktól értetődőnek és jónak (vagy ésszerűnek, egészségesnek, igazságosnak) találják, míg az idegen szokásokat sok esetben (bár nem mindig!) hibásnak (butának, csúfnak, elriasztónak) tekintik. Ez az etnocentrizmus egyrészt a mi-csoportok összetartozását erősítheti, másrészt elszigetelheti őket. sőt kölcsönös ellenségeskedésekhez is vezethet. Az etnocentrizmus A Zimmer zu Venu ideu. Von Berchtesgaden his Zillertal. Aspekte der touristischen Entwicklung von IS5t)-l9fiO (Hg. Von Franziska Lobenshofer-Hirsclibold und Ariane Weidlich. Großweil 1999, 18-31. p.) c. kötetben megjelent tanulmányának magyar fordításával köszöntjük a Münchenben élő Vajda Lászlót 2003. február 3-án betöltött 80. születésnapja alkalmából. Egyúttal köszönetét mondunk néki a fordítás során nyújtott segítségért. A szerk.
