Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

A porcelán foglalat formája általában kétféle: ovális vagy pedig téglalap alakú. Ez utóbbival eddigi kutatásaim során elsősorban álló formában találkoztam. Az ovális porcelánfoglalatú fényképek csupán abban az esetben fekvők, ha kisgyermeket ábrázol ravatalon, de legtöbb esetben házaspárok közös fotóiról, vagy pedig fotomontázsról, illetve két-három elhunyt közös fényképéről van szó, s ugyanez vonatkozik a téglalap alakúnkra is. A síremlékeken szereplő fényképek zöme fekete-fehér, a színes felvételek száma aránylag alacsony.

Az arcképek ú j ábrázolási módja - a gravírozás (az ún. maratásos) eljárás

A 20. század utolsó harmadában a képmások egy új ábrázolási mód ja jelent meg Dél-Szlovákia temetőiben. Ennek lényege, hogy a fénykép alapján ún. maratásos eljárással viszik rá a síremlékre az elhunyt képmását. Lényegében gravírozásról van szó, de a szakemberek nem alkalmaznak egységes megnevezést erre az eljárásra vonatkozóan (Használatos például a szitanyomás meghatározás is. Vö. Klamár 2003, 197; Klamár 2004, 100). Ezzel a technikával azonban csupán sötétebb, tehát sötétszürke, vagy pedig fekete színű anyagon oldható meg az ábrázolás. Ezt a gyakorlatot minden korosztálynál alkalmazzák, a kisgyerekektől az idősekig, de eddig kizárólag csak arcképekkel találkoztam, egész alakos ábrázolással nem. A házaspárokról ezzel a technikával zömében közös képek készülnek, amelyet valamilyen virágággal vagy más motívummal díszítenek (pl. virágcsokor, pálmaág), s néha az elhunytak vallási hovatartozását, vagy foglalkozását jelző szimbólumok (pl. bányászjel, vonat stb.) is rákerülnek. Hogy mennyire közkedvelt ez az új megoldás, bizonyítja az a tény, hogy a már síremlékeken lévő porcelán foglalatú fénykép mellé ezzel a technikával is ráviszik utólag másodszor is ugyanazt a képmást. Arra is van példa, hogy ha a síremléken eredetileg nem szerepelt fénykép, utólagosan ezzel a technikával rákerül. Abban az esetben, ha a síremlék nem sötét színű anyagból készült, hogy ez megoldható legyen, akkor egy külön sötét lapra készíttetik el, s ezt erősítik rá a síremlékre. Nagyon sok fiatalon elhunyt személy fehér színű síremlékén látható az így utólagosan fekete vagy sötétszürke lapra rámaratott képmás. Egyre több példa van arra is, hogy éppen a képmáskésztés ezen módja miatt a gyermekek vagy kiházasítatlan fiatalok síremléke eleve fekete vagy sötétszürke anyagból készül. Tehát ez a módszer részben megváltoztatta a fiatalon elhunytak számára készített síremlékek színét is, amely eddig zömében fehér volt. Hogy a szóban forgó eljárás aránylag ilyen rövid időn belül nagy teret hódított, egyszerű a magyarázata: a fényképekkel ellentétben ezek nem fakulnak ki, nem repedeznek meg és nem esnek le a síremlékről. Az sem utolsó szempont, hogy ezt a vandálok sem tudják megrongálni. Az új eljárás révén a készíttetők tehát biztosítottnak látják az elhunyt emlékének (vagy saját emlékük) megmaradását mindaddig, amíg a síremlék áll. Az adatközlők nagy része azonban azon a véleményen van, hogy ezek az ábrázolások nem élethüek.

Amint fentebb már említettem, a már a síremléken lévő fénykép mellé az új eljárással is felkerül az elhunyt képmása, amely a már síron lévőnek a másolata. Tehát két ábrázolás is őrzi az elhunyt emlékét. Bár ritkán, de ilyen gyakorlattal korábban is találkozhatunk, amikor is egy elhunytról két porcelán foglalatban elhelyezett képmás is szerepel (az egyik általában arckép, a másik egész alakos ábrázolás). Ezt a jelenséget csupán a gyerekek és fiatalon elhunytak esetében figyeltem meg. Aránylag ritkább gyakorlat, hogy egy síremlékre a házastársak képmásán kívül még más elhunyt családtagoké és rákerül. Leggyakoribb a három fényképet tartalmazó síremlékek, négy vagy több fénykép már aránylag ritkább.

A fényképeket általában szimmetrikusan helyezik el, rendesen a síremlék fölső részében. Az aszimmetrikus elhelyezés ritkább, erre főleg akkor van példa, ha utólag kerül rá valamelyik hirtelen elhunyt családtag, vagy pedig ha agglegényről, illetve hajadonról van szó. Számos olyan példával is találkozhatunk, amikora fiatalon, vagy pedig a feleségtől jóval koráb-