Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Voigt Vilmos: Zárszó
Zárszó Voigt Vilmos Rendkívül fontos és sikeres volt ez a megbeszélés. És igen jó hangulatú, baráti is. Jó ötlet volt, hogy az Etnológiai Központ legfontosabb műveit, kiadványsorozatait külön-külön méltatták a legfontosabb magyar néprajzi intézmények vezető képviselői. Természetesen külön örültünk annak, hogy a szlovák kollégák nevében Ján Botík professzor ugyanilyen elismerő véleményt nyilvánított. Az igazságnak tartozom azzal, hogy hozzá tegyem: ez az elismerés nem volt váratlan. A Liszka Józsefhez kapcsolódó Etnológiai Központ hihetetlenül sokoldalú, eredményes munkát folytat. Megmozgatta az egész szlovákiai magyar értelmiséget. Amikor évtizedekkel ezelőtt semmilyen hasonló kutatás vagy könyvkiadás nem volt, majd később, amikor fontos kutatások egyénileg, elszigetelve történtek - egész más volt a helyzet. Akkor még a szó szoros értelmében bábáskodtak, anyáskodtak a magyarországi kollégák. Ma erre nincs szükség. Liszka monográfiája A szlovákiai magyarok néprajza olyan szintézis, amelyre bárki, bárhol büszke lehet. Nemcsak hatalmas irodalomjegyzéke impozáns, hanem a kismonográfíányi elméleti bevezetés is. Ez mindezideig a legszínvonalasabb fogalmi tisztázása annak, mivel is foglalkozik ma a néprajz. Jobb, mint bármely más magyar nyelvű, hasonló áttekintés, ide értve a sokkötetes magyar akadémiai kézikönyvet is. Amelynek ugyan csak most készül teoretikus első kötete, ám ebben már bizonyára figyelembe fogják venni, mit is tanulhatunk Liszka kézikönyvéből. Minthogy tudomásom szerint készül a munka szlovák (sőt talán német) változata is, ezekben majd célszerű lesz arra is gondolni, mit kell majd ezekben még jobban hangsúlyozni. Például a szlovákiai magyar néprajzi kutatást jobban szembesíteni kell a szlovákiai meg a magyarországi hasonló kutatások módszereivel, irányzataival. Azt a nézetet is meggondolkoztatónak tartom, hogy a szlovákiai magyar népi kultúra bemutatásában éppen az utóbbi majdnem száz esztendő dinamikus adaptációs készségét kell hogy hangsúlyozzuk. Persze, ezt fogalmi szinten is érzékeltetni kell: mégpedig olyan fogalmakkal, amelyeket a szlovák vagy német olvasó egyértelműen megért. Az is jó ötlet volt, hogy képet kaptunk a konferencián a romániai és szlovákiai magyar néprajzi kutatásokról. Nem protokol 1-beszámolókat, hanem továbbgondolandó egyezések és különbségek megemlítését. Az nyilvánvaló, hogy a második világháború óta sokban egyeztek ez országokban a néprajzi tudományok körülményei (Talán már a korábbi korszakokban is fel lehetne fedezni hasonlóságokat). Ugyanakkor már az érintett népek és országok nagysága miatt is nagyok a különbségek is. Mindezt majd egy külön konferencián is érdemes lenne még egyszer, tüzetesebben megbeszélni. (És jó lenne, ha onnan nem hiányozna a jugoszláviai magyar néprajzkutatás bemutatása sem. Még jobb lenne, ha román, szerb és természetesen szlovák kollégák részvételével! Sokat tanulnánk ebből!) Amikor a konferencia végére további hét szlovákiai magyar néprajzi kutatómunkáról értesültünk, egyszerre újabb távlata vált érthetővé a szlovákiai magyar néprajz mostani virágkorának. Nemcsak a komáromi Etnológiai Központ létezik, hanem több más, kisebb-nagyobb intézmény, kutatócsoport működik. Nemes versenyben egymással. Szerencsére különböznek egymástól! Ugyanakkor együtt is működnek. Feladatuknak tekintik régi gyűjtések kiadását, a hagyományok ilyen módon is továbbvitelét. Ez nagyon fontos, nemes feladat. Ugyankkor, éppen a legifjabb, kezdő intézmények, kutatási tervek számára azt javaslom: rögtön a legmodernebb módszerekkel kezdjék! A budapesti Néprajzi Múzeum vagy a Zenetudományi Intézet milliós adattárait ma még nem tudjuk digitalizálni, az intézmény egész működését az informatikai világhálóra felvinni. Az új intézményeket azonban rögtön így kell működtetni. Mint238
