Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Voigt Vilmos: Zárszó

hogy a következő évben, január elején éppen erről tartunk egy tudományközi értekezletet Budapesten, erre meg is hívom az érintetteket.

Ez a világhálós modernség ma kiváló lehetőséget ad minden jó kutatás számára. Mára nincs különbség a sokmilliós világvárosban vagy egy vidéki kúrián folyó kutatások között. Ha megfelelő nyelven, megfelelő színvonalon történik mindez, egyetlen gombnyomásra a világ élvonalába kerül. Ha kell, ehhez még mi is tudunk segítséget adni, egy-két jó példát felhozni. Gyakran emlegetem például a Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza idén elkészült anyagát. E csodálatos, önfeláldozó munkával, igazán rövid idő alatt összeállított munka CDROM lemezen férhető hozzá. Nincs is szöveges kiadása. Viszont, és ez ideig soha ki nem használt előnye: egy-egy billentyünyomással négyféle nyelven is olvasható: magyarul, szerbül, angolul és németül. Ezt a lehetőséget a modern technika hozta magával. Ilyen és ehhez hasonló modern technikai vívmányokat használjon minél jobban az Etnológiai Központ és egyáltalán minden kolléga Szlovákiában is.

Sikeres munkáról hallottunk. Nem ünnepélyes beszédeket, sem siralmakat, sem légvárterveket. A felszólalók sosem titkolták, ha nehézségekbe ütköztek. Volt is (van is) ezekből elég. Ám minden egyes beszámoló és végül az egész konferencia alaphangja derű, az egyetértés, a bizakodás volt. Mára nem csupán azt mondhatjuk: mennyire gazdag a szlovákiai magyar népi kultúra. Azt is büszkén kijelenthetjük: mennyire gazdag az ezt vizsgáló, sokoldalú néprajztudomány is.

Legyen így továbbra is. Csak így nőhet fel a remélhetőleg mielőbb bekövetkező további nemes feladatokhoz, a szlovákiai kultúra építésének további kihívásaihoz.

A mára felnőtt szlovákiai magyar néprajzkutatás természetesen két önálló tudomány (szlovákiai néprajz, magyarországi néprajz) keretébe egyformán beletartozik, és éppen ettől válik maga is önállóvá. Hogy a gyakorlatban ez milyen kihívásokat jelent és erre milyen jellegű felelet adható - egyszerűen példázhatjuk. A közelmúltban megjelent a magyar megyék népművészetét bemutató könyvsorozatban a Győr-Moson-Sopron megyei kötet. Minthogy korábban már megjelent a nógrádi, borsodi stb. kötet is: a szlovákiai magyarok népművészetkutatása mintegy “be lett kerítve”. Már most kell arra gondolniuk, hogy ők is hasonló monográfiákat kezdeményezzenek, jelentessenek meg. Persze, itt nem a mai (nem is létező) megyehatárok szerinti tagolódást ajánlhatjuk. Mind a magyar, mind a szlovák népművészet-kutatást igencsak figyelembe véve ki kell alakítaniuk a maguk megoldásait, másokhoz hasonló, azokétól mégis megkülönböztető módszerrel.

A mai megbeszélés és mögötte álló sok-sok munka, sok-sok eredmény azt sugallja: az ilyen önálló arculatot képviselő kutatásnak mára megértek a feltételei. Ám ezeket állásokkal, könyvtárakkal, múzeumokkal, kiállításokkal és kiadványokkal kell realizálni. Igen nagyszabású fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a meglevő lehetőségekkel élni lehessen. Ehhez hozzá tartozik az egyetemi néprajzi oktatás fejlesztése is, mind a szlovákiai néprajzi tanszékek, mind a magyarországi néprajzi tanszékek esetében. És végül, de nem utolsó sorban itt, Komáromban is.

239