Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Selmeczi Kovács Attila: A lokális és regionális monográfiák megjelent köteteiről
Módszertanilag különleges feldolgozást ad közre Csíki Tamás és Keményfi Róbert a falu társadalmáról és térszerkezetéről. Vizsgálatukban rámutatnak az 1845-1945 közötti egy évszázad időszakában bekövetkezett demográfiai és birtoklási viszonyok néhány szembetűnő jellemzőjére, mint pl. az 1910-ig bekövetkező elöregedési folyamatra, a polgárosodás korlátozottságára (ipamélküliség), a birtokviszonyok egyre kedvezőtlenebb tendenciájára (elaprózódás), a településszerkezetben bekövetkező jellegzetes változásra (a kezdeti zártságot kitágította az Oncsa-telep létrehozása, viszont az 1970-es évektől ismét a központ felé húzódás, a “centrális” építkezés a jellemző). A társadalmi körülmények alakulásához kapcsolódó nyelvjárásvizsgálatot Mizser Lajos a család- és földrajzi nevek számbavétele során végzete el. A hagyományoknak megfelelően jelentős teret kapott a település- és építkezés témakör Balassa M. Iván értő munkája eredményeként, aki nagy hangsúlyt fektetett a közös udvarok vizsgálatára. Erre a településre is jellemző volt egykor a közös beltelkeken a hosszúházak építése, amikor az együttmaradó nagycsalád újabb generációi egymás mögé építkeztek, a 3-4 generációs családok közösen használták az ősi portát, valamint az azt keresztben lezáró tágas gazdasági épületet, a csűrt. Helyi sajátosság a kőépítkezés, a kevés faanyag, a hármas tagolású házak többnyire szabadkéményesek, nem csináltak magas házakat, amint mondták “a házak el voltak ülve”. Az alapos leírás és elemzés értékét tovább növeli az impozáns méretű dokumentáció. A gazdálkodás vizsgálata (Viga Gyula és Viszóczky Ilona munkája) az agrártermelés főbb ismérvei szerinti változásokat veszi számba. A szerzők a határhasználatban a jellegzetes kétnyomásos formát történetileg is elemzik, mely még a századfordulón is meghatározó volt, áttekintik az elaprózódás folyamatát, és annak agrotechnikai velejáróit. Rámutatnak, hogy a földművelés technikájának, munkafolyamatainak egyik sajátossága az egyszeri szántás, a rozstermesztés, a kaszás aratás, a kévekötőfa használata, továbbá a dinnye-, kender- és gyümölcstermesztés. Az állattartásban a legutóbbi időkig az ökör játszott központi szerepet, ehhez a kedvezőtlen adottságú legelők is hozzájárultak. Behatóan vizsgálják a paraszti üzemszervezet jellemzőit, az árucsere és az önellátás sajátos formáit. A népi táplálkozás témakörben Siska József az ételválasztékkal, a kenyér, tészta és levesek helyi sajátosságaival, valamint az étkezés rendjével foglalkozik, ráirányítva a figyelmet az Alföld és a Felföld közötti kapcsolatokra. Sz. Tóth Judit foglalta össze a jeles napok szokásvizsgálatát, különösen a húsvét és májusfa állításról nyújtott életképek révén. Áttekinti az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó hagyományos viselkedésmódokat is. A vallási életet Pocsainé Eperjesi Eszter tárta fel, részletes képet rajzolva a református egyház történetéről, továbbá az egyházi élethez kapcsolódó szokásokról (keresztelés, házasság, temetés). Nagy Géza szövegfolklór mutatványa helyi népdalokat, köszöntőket, meséket sorakoztat fel. A kötetet Viga Gyula összefoglalása zárja, kiemelve azokat a kulturális sajátosságokat, amelyek a településre különösen jellemzőek, mint pl. az árvízmentesítés, a korai burgonyatermesztés, a szarvasmarhatartás, a természetes szaporodás, a társadalom zártsága. A monográfiasorozat második kötete egy Rozsnyó környéki település népi kultúrájából merít egy témakörre koncentráló feldolgozást (L. Juhász Ilona: Rudná I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változása a 20. században. Fórum Társadalomtudományi Intézet - Lilium Aurum Könyvkiadó. Komárom - Dunaszerdahely, 2002. 343 p.). Az imponálóan terjedelmes kötet előszavában Ujváry Zoltán professzor többek között a következő szavakkal ajánlja az érdeklődők figyelmébe a munkát: “L. Juhász Ilona élő hiedelmeket, szokásokat bemutató és elemző könyve kitűnő bizonyítéka annak, hogy a halállal, temetéssel, a túlvilági élettel kapcsolatos hagyomány milyen mélyen és szívósan gyökerezik egy település közösségének szellemi és tárgyi kultúrájában. A halottkultusz évezredekre visszanyúló elemei egy235
