Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
tovská) igyekeznek mindig az adott témák legjobb szlovák vagy cseh (sőt akár magyar) szakembereit is megnyerni. A 2002-es évfolyam első számának vegyes tematikájú tanulmányait Rastislava Stoličná dolgozata nyitja a juhtúrós galuska (bryndzové halušky) szlovák nemzeti étellé, nemzeti szimbólummá válásának folyamatáról. Sylvia Dillnbergerová a második világháború utáni változásokat vizsgálja Szlovákia étkezési kultúrájában. Bohuslav Beneš a folklorizmus és folklór kapcsolatrendszerét tárgyalja, kitérve a szlovák és cseh tudományos együttműködés lehetőségeire is. Katarína Koštialová a zólyomi vasutasok egyesületi életét elemzi a 20. század első felében. A tanulmányok sorát két roma-problematikájú dolgozat zárja. Anna Jurová írásában azt elemzi, miként reagáltak a cseh hatóságok a szlovákiai romák 1945-1947 közötti tömeges migrációjára, Oľga Bodorová pedig a gömör-kishonti romák építkezési és lakáskultúráját mutatja be. Zuzana Beňusková Ján Botíkkal beszélget az interjúalany professzorrá történt kinevezése alkalmából. A vita rovatban Bohuslav Beneš, Hana Hlôšková és Viliam Marčok Milan Leščák O asimilácii folklórnej a literárnej komunkácie - folkloristické pohľady c. könyvéhez, tulajdonképpeni habilitációs munkájához szól hozzá [Leščák munkájának ismertetését lásd Annotációk rovatunkban a megfelelő helyen], A hozzászólásokat a szerző megjegyzései követik. A 2. szám a Szlovák Néprajzi Társaság 15. közgyűlése keretében, Kulturális örökség és társadalmi kommunikáció címen megrendezett konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza, valamint egy vitaanyagot az etnológiai kutatás és az etika problémaköréből. A füzetet hírek, beszámolók zárják. L. Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Szerkesztők: Árva Judit, Gyarmati János, Szűcs Alexandra. Budapest: Néprajzi Múzeum 2000, 1058 p. A budapesti Néprajzi Múzeum megalakulását 1872-re teszik a tudománytörténészek, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum önálló Ethnographiai Osztálya élére kinevezték mint igazgatóőrt Xántus Jánost. Ezt követően az intézmény több néven és több helyen működött, mígnem 1969-től Néprajzi Múzeum a hivatalos megnevezése és 1974-től a Kossuth téren, a volt Igazságügyi Palota impozáns épületében, a magyar Parlamenttel szemben található. A több mint 125 év alatt felhalmozódott tárgyi és adattári dokumentumállomány áttekintése érdekében a múzeum munkatársai egy reprezentatív kötetet jelentettek meg. Az intézmény főigazgatója, Fejős Zoltán elméleti-módszertani alapvetésnek szánt bevezetője (Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére) után az egyes gyűjteményrészlegek kerülnek bemutatásra. Csaknem negyedmillió műtárgy, több millió lapnyi írásos feljegyzés, kézirat, továbbá 400 ezer darabot számláló fényképgyüjtemény és több ezer órányi hangfelvétel, valamint film- és videoanyag kerül ily módon bemutatásra. Az egyes gyűjteményrészlegeket egyazon szempontrendszer szerint mutatják be a gyűjteménykezelők, mégpedig a gyűjtemény története, jelenlegi összetétele, továbbá jövője, a fejlesztés szükségessége és lehetősége szempontjából. Az egész gyűjteményt három nagyobb egységben (azokon belül kisebb gyűjtemény egységekre lebontva) kezelve mutatják be: először a magyar, majd a nemzetközi osztály gyűjteményét, s végezetül az Ethnológiai Adattár gyűjteményeit. A kötetet gazdag Függelék zárja, többek között az intézmény főigazgatóinak és vezető munkatársainak névjegyzékével, a múzeum kiállításainak és kiadványainak teljes listájával, táblázatokkal, grafikonokkal. Az amúgy is jól áttekinthető összeállításban való még könnyebb tájékozódást segíti a részletes személy- és földrajzinév mutató. Angol és német nyelvű tartalomjegyzék és összefoglalás zárja a kötetet. L. 160
