Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
1918) munkássága bemutatásának szenteli azzal a céllal, hogy megismerkedhessünk a nevezett kevésbé ismert oldalával. Annak ellenére, hogy folklorisztikai munkássága sokkal jelentősebb, mint az irodalmi, a magyar irodalomtörténet mégis mint írót, költőt és esztétát tartja számon, pedig Versényi figyelme a folklór szinte valamennyi ágára kiterjedt. Nevét hiába keressük a Magyar néprajzi lexikonban, pedig Ujváry Zoltán szerint folklorisztikai munkássága sokkal jelentősebb, s ha összegyüjtenénk megjelent írásait, egy vaskos kötetet tennének ki. Ujváry a kötet első részét Versényi életpályájának és folklorisztikai munkássága részletes bemutatásának szenteli. A Kolozs megyei Szucsákon született Versényi György majdnem harminc évig tanárként tevékenykedett. Tanított Lőcsén, Körmöcbányán és Kolozsvárott is. A néprajzi gyűjtéseket szorgalmazó milleneumi lelkesedés őt is fütötte, maga is gyűjtött és másokat is erre buzdított, felhívást is közzétett. A gyűjtőmunkát segítendő, útmutatót is ad, amelyben többek között körülhatárolja és három csoportba (történeti, természeti jelenségeket magyarázó és hiedelemalakokról szólóakra) osztja a mondákat. A felvidéki bányavidéken általa gyűjtött néprajzi anyag kilencvenhét helyi, történeti és hiedelemmondákat tartalmaz, többek közt foglalkozik a bányavidékhez kapcsolódó bányaszellem hiedelemalakjával is. Külön érdeme, hogy számos német és szlovák adatot is közöl. Munkásságának egyik legjelentősebb hozadéka, hogy a bányászhiedelmek is bekerülnek a folklórműfajok közé. A bányavidéken német és szlovák-gyermekjátékokat is gyűjtött, eredményeit már egy évvel Kiss Áron gyermekjáték-gyűjteményének megjelenés után közzétette. Elsőként figyelt fel az álomjóslással kapcsolatos gazdag hiedelemanyagra. Erdélyi működése idején a Kolozs megyei Désen született gazdag gyűjtésének eredményeit a Magyar Nyelvőrben közölte folytatásokban. A népdalok és népballadák gyűjtését ugyancsak szívügyének tekintette, s még Kodály előtt felismerte, hogy “a katonaságtól leszerelt legények a városból falujukba visszatérő cselédek, munkások, diákok magukkal viszik a katonaságnál, a városban felszedett dalokat, a népszínművek nótáit. így keveredik a régi az újjal. ” Versényi arra is rámutatott, hogy az iskolai könyvekben szereplő dalok és mesék és beszivárognak a néphagyományba. Az észt folklór is felkeltette érdeklődését, néhány cikket ezzel kapcsolatban is publikált. Szépirodalmi munkásságában is megfigyelhető a népköltészet hatása, versbe foglalta a például a Luca-napi szokásokat és más ünnepi alkalmakat. A gyermekmondókákat újraköltve szedte versekbe, azonban ügyelt arra, hogy az eredeti tartalmat megőrizze. A most szóban forgó kötet terjedelmes Függelékében Ujváry Zoltán Versényi három tanulmányát is újraközli. Az első - Babonás napok címmel - a körmöcbányai Állami Főreáliskola Értesítőjében jelent meg még 1892-ben. Újraközlését Ujváry Zoltán azért is tekinti fontosnak, mivel a kutatók eddig nem hivatkoztak rá, s a nyolckötetes Magyar néprajz 1990-ben megjelent VIF kötetének bibliográfiájába éppen Ujváry Zoltán hivatkozásának köszönhetően került be. (Ehhez a kötet végén Ujváry egy mutatót is közöl.). Versényi György a magyar folklórkutatás két kiemelkedő alakjáról, Kriza Jánosról és Erdélyi Jánosról is írt egy alapos, hosszabb tanulmányt, s ugyanígy összefoglalta Tompa Mihály munkásságát is. E mostani kötetben újraközölt második tanulmány a népdalgyüjtő Kriza Jánosnak állít emléket s először 1911-ben a Budapesti Szemlében jelent meg. Az Erdélyi János emlékezete címmel újraközölt harmadik tanulmány a magyar folklórkutatás másik jelentős alakjának életét és munkásságát mutatja be alapos részletezéssel. Mindhárom újraközölt tanulmány fontos adalék nem csupán Versényi György munkásságának megismeréséhez, hanem ahhoz is, hogy a két biográfiának köszönhetően még teljesebb képet kaphatunk Kriza János és Erdélyi János munkásságáról, megítélésének alakulásáról. L. Juhász Ilona 141
