Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Szemle

Friedrich Waidacher: Príručka všeobecnej muzeológie. Bratislava: Slovenské národné múzeum - Národné múzejné centrum, 1999, 477 p.

A múzeumokban és a galériákban őrzött műgyűjtemények felbecsülhetetlen értékű kulturális örökséget jelentenek egy-egy nemzet, állam számára. Szlovákia mai területén az első múzeumi vonatkozású törekvések a 19. század első felétől nyomon követhetők. Jelenleg csaknem 200 múzeum, galéria, tájház, állandó kiállítás és emlékszoba működik az országban. Ennek ellenére a muzeológia, mint önálló tudományág létezése és oktatása csupán rövid múlttal rendelkezik. 1993-ig a szlovákiai szakemberek a brünni egyetemen végezhettek tanulmányokat a muzeológia területén. Szlovákiában e fiatal szakterület oktatása csupán az utóbbi évtizedben indult meg, mégpedig három egyetemen (a pozsonyi Komenský Egyetemen, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen). A múzeumi munka elméleti és gyakorlati problémáinak felvetésével, megvitatásával a múltban résztanulmányokban néhány önálló publikáció erejéig találkozhattunk (Zb. Stránský, A. Gregorová, J. Strelková és mások) . Mindemellett a szakma sokáig nélkülözte azt a kézikönyvet, amely átfogó módon összegyűjti e fiatal tudományág minden fontos elméleti és gyakorlati ismeretét és előrevetíti a további fejlődéséhez kínálkozó lehetőségeket. Ezt a hiányt pótolja a neves osztrák muzeológus, múzeumigazgató Friedrich Waidacher vaskos kötetének szlovák fordítása, amely Handbuch der Allgemeinen Muséologie (Az általános muzeológia kézikönyve) címmel 1993-ban, majd második kiadásban 1995-ben jelent meg. “Ezt a könyvet nem írtam volna meg, ha lett volna szerencsém útjaimon megismerni, mit jelent ma a múzeum. Tagságom a nemzetközi szervezetekben, bizottságokban és munkacsoportokban lehetővé tette, hogy részletesen tanulmányozzam a múzeumi világot, elsősorban Európában és Észak-Amerikában. A tapasztalatok, amelyeket ilyenformán összegyűjtöttem, segítettek megismerni, hogy milyen termékeny, örömteli és hasznos lehet a múzeumi munka. Előfeltétele ennek pedig az, hogy ezt a munkát helyesen sajátítsuk, értsük és valósítsuk meg.” - írja a könyv előszavában a szerző.

A könyv kitűnő szlovák fordítását vehetjük kezünkbe Alojz Habovštiak munkája nyomán. A kiadvány szlovák nyelvű verziója azért is különösen hasznos, mert a fordító a szerzővel folytatott konzultációk nyomán egy-egy témakörön belül nem hagyta figyelmen kívül a szlovákiai viszonyokat sem.

Az általános muezológia témaköreinek feldolgozása során a szerző nem feledkezik meg a múlt, a jelen és a jövő problémáiról sem, s ez a szemlélet végigkíséri a könyv mondanivalóját. A bevezető rész a jelennel, vagyis a múzeumi munka aktuális helyzetével a világban, ennek összetevőivel, és az új fejlődési irányvonalakkal is foglalkozik. Elsőként a szerző megmagyarázza a muzeológia alapfogalmait és felvázolja a “muzeális”, mint jelenség fejlődését. A muzeológia megismerésének tárgya az ember specifikus ismerkedő és értékelő viszonya a valósághoz. Ez tulajdonképpen a “muzealitás”, amely során az ember egyes kiválasztott tárgyakat, mint bizonyos szituációk tanúit olyan fontosnak tart, hogy ezeket véglegesen a társadalom számára megőrzi és közvetíti. Az általános muzeológia tárgykörét metamuzeológia, történeti muzeológia, elméleti muzeológia és gyakorlati muzeológia részterületekre bontja fel és tárgyalja.

A történeti muzeológiával foglalkozó fejezetekben lehetőségünk nyílik részletesen megismerkedni magával a múzeumtörténettel, az egyes mü- és szakgyüjtemények kialakulásával és fejlődésével. A kötetben ezen a helyen szólal meg a múlt.

Az elméleti muzeológia tárgyát a muzealitással rendelkező műtárgy értékeinek megállapítása, a tudatos gyűjteménygyarapítás, gondozás, és a műtárggyal kapcsolatos kommuniká142