Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)

2. Szemle

tében a természeti környezet szerepe értékelhető-e, ha igen, milyen súlyú lehetett? A kedvezőtlen feltételek között, alacsony terméshozamokkal számoló gazdaságok valószínűleg az átlagosnál később is működtették. A másik kérdés a szociális háttérrel kapcsolatos. Erről szívesen olvastam volna többet. Valószínű, hogy a középkorban nem volt minden magyarországi jobbágy háztartásban kézimalom. A síksági és dombsági területekre messze földről kellett a követ hozatni, de hegyvidékeken sem állott rendelkezésre mindenütt a kellő minőségű kőzet. Vajon mikor következett be, hogy a kézimalom nem a tehetősebb háztartások tartozéka, ellenkezőleg, inkább a szegényebbeké?

4. Az évezredes műveltségtörténeti bemutatás meggyőző volta mellett, pontosabban vele némileg ellentétben foglalkoztat a kézimalom elnevezéseinek viszonylagos tarkasága. Ilyen vagy hasonló terminológiai változatosság általában sem nagy múltú elterjedést fed (például kapásnövények, ruhadarabok, ételféleségek, szemben az ásó, kapa, eke egységes megnevezésével). Az utóbbiakra tekintve, joggal várhatnánk ugyanezt a kézimalom esetében. Mi az oka, hogy nem így van? Rövid terminológiai elemzésem ismét csak óvatos feltételezésre szorítkozhat. Föltehető, de nincs bizonyítva, hogy a honfoglalás előtti magyarok a szláv eredetű “malom” szó átvételével egy fejlettebb szerkezetű kézimalmot is átvettek, mint amilyen az addig általunk ismert volt, vagy inkább a nagymalom (vízimalom?) ismerete lépett ezzel a szóval a magyar nyelvbe. Ha igaz, hogy a kézimalom eredeti magyar megnevezése “örmény”, “örvény” lehetett (Bárczi Géza), akkor vajon mi szoríthatta ennek használatát a közelmúltbeli szűk régióba? A “maimocska” (kicsi malom) elterjedése, noha ez is szűkén regionális, jól magyarázható újabb fejlemény (méreteit már volt mihez viszonyítani), a többi elnevezésé nem.

5. Több mint kétezer éves története során a kézimalom voltaképp csak az utóbbi két-háromszáz évben tekinthetőparasztinak, azaz a magyar néprajz általános értelmezése szerint népinek. Mind az ókorban, mind a középkorban a társadalom szinte valamennyi rétegében használták (hasznát vették), sőt még a XVII-XVIII. században is gyakran volt fontos hadfölszerelési tartozék, ami nem a népi műveltség jellemzője. A kora újkori magyarországi okleveles emlékek szinte mind várak, kastélyok, udvarházak inventáriumaiból származnak (ezt a forrást talán nem is merítette ki mélyebben a szerző).

A könyvet olvasva, nem is tudunk más következtetésre jutni, mint arra, hogy technikai regresszió (szerkezeti leegyszerűsödés) miatt vált a kézimalom népinek és/vagy parasztinak mondható eszközzé, mégpedig föltehetőleg az utóbbi két-háromszáz évben. Legalábbis Magyarországon. Ez a megállapítás újabb következtetéseket és kérdéseket von maga után.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kézimalom az európai civilizáció ókori eredetű tárgykészletéből vált a XIX-XX. századi paraszti háztartások ipari forradalom előtti eszköztárának részévé, azaz a jelzett időben immár archaikusnak minősülő tárgyává. Azok a változások pedig, amelyeket a szerző nem sorolt nagyobb történeti típusokba, valószínűleg falusi, mezővárosi iparosok, paraszti ezermesterek egyedi vagy szükebb körben másolt konstrukciói.

Ebben a történeti aspektusban csakis időbeli körülhatárolással lehet a kézimalmot népi vagy paraszti eszköznek nevezni. Ugyanez a kérdés mint elméleti probléma számos további nagy múltú tárgy történetével kapcsolatban fölmerülhet.

Befejezésül emlékeztetek arra a kutatástörténeti vonatkozásra, amellyel ismertetésemet kezdtem. Selmeczi Kovács Attila monográfiája a magyar néprajzban több mint egy évszázadás tradiciójú érdeklődés folytatója. A mai új témákat, módszereket és irányokat kereső néprajztudományban nemegyszer elhangzik, hogy a filológiára támaszkodó tárgytörténeti érdeklődés nem korszerű. Ezzel szemben Selmeczi Kovács Attila könyvének olvasása megerősítette véleményemet, ami szerint a magyar néprajz és benne az eszköz- vagy tárgy240