Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)
2. Szemle
történeti tanulmány akkor korszerűtlen, ha nincsenek új eredményei, ha nem sarkall problémák megoldására. A kézimalom-monográfia azt is példázza, hogy a kutatástörténeti tradíció nem statikus. A munka szembeötlő módszertani sajátossága, hogy a szerző a korábbi gyakorlattal szemben a tipológiához szükséges adatgyűjtésnek az utóbbi évtizedek nagyarányú életmódváltozásainak következményeként csupán kisebb hányadát végezhette terepen. Tudomásul kell vennünk, hogy elérkeik az idő, emikor a hasonló érdeklődésű műhöz már egyáltalán nem lehet terepen adatot gyűjteni. A néprajzi terepmunka más témáknál él tovább. Legvégül érdemes rámutatni arra is, hogy nem sok ideje kezd tudatosodni a magyar néprajzi vizsgálatokban: jórészt elődeink szorgos munkájának eredményeként, milyen gazdagok adattáraink, a jövő kutatásainak immár nélkülözhetetlen bázisai. Ez az egyedülálló monográfia sem készülhetett volna el kiaknázásuk nélkül. Kosa László Ujváry Zoltán szerk.: Gömör Néprajza 1-55. Debrecen: KLTE Néprajzi Tanszék Bizonyos előzmények után, jó két évtizede, Ujváry Zoltán kezdeményezésére és szakmai irányításával indult meg a szervezett Gömör-kutatás a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén. A “bizonyos előzmények” elsősorban Ujváry Zoltán személyes kötődését (a gömöri Hét községben született) és korábbi saját gyűjtéseit jelenti. A most szóbanforgó kutatás célja a történeti Gömör népi kultúrájának a teljesség igényével történő feltérképezése és egy majdani nagy Gömör-monográfiához való adatgyűjtés. A Néprajzi Tanszék oktatói és hallgatói által, valamint külső munkatársak bevonásával folyó kutatás eredményeit (szöveges gyűjtéseket, fotókat, hangszalagokat stb.) egyrészt a Tanszéken létrehozott Gömöri Archívumban helyezték (és helyezik) el, miközben a publikálásra megérett részeredményeket az Ujváry Zoltán által szerkesztett Gömör Néprajza című kiadványsorozatban 1985 óta folyamatosan közre is adják. E sorok írásáig, az elmúlt tizenöt esztendő alatt pontosan ötvenöt kötete jelent meg a sorozatnak. Az alábbiakban ezeket kísérlem meg egy recenzió nem túl tág keretei között bemutatni. Kezdjük egy kis statisztikával. Az ötvenöt kötet a tízezret meghaladó kinyomtatott oldalt jelent. A magyarországi Gömör településeinek néprajzával 20 kötet foglalkozik, míg tisztán szlovákiai magyar anyagot 18 ad közre (a maradék vegyes, az egész Gömörre vonatkozó kutatásokra, adatokra támaszkodik). Megjegyzendő, hogy kissé félrevezető néhány kiadvány címe. Egyes esetekben Dél-Gömör a mai Magyarország területén található volt gömöri településeket jelöli (pl. Pintér István: Dél-Gömör településnéprajza), míg más esetekben a történeti Gömör déli, magyarok (is) lakta területei értendőek alatta (pl. Zsupos Zoltán: Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása). A szerzők zöme magyarországi (ebből nyolc kötet szerzője Ujváry Zoltán), csupán a 24. számú, Ujváry Zoltán által szerkesztett kötet szerzői szlovákiai magyar önkéntes gyűjtők és hivatásos néprajzkutatók. Tematikailag szemlélve gyakorlatilag az egész (tágan értelmezett) népi kultúra képviselve van a sorozatban. Nem lehet egyértelmű számokat mondani (hiszen vannak vegyes tartalmú tanulmánykötetek is), de a folklór témájú kiadványok száma - nyilván nem véletlenül - kétségtelenül jelentősebb (22 kötet egyértelműen a szellemi néprajzból veszi tárgyát). Az ún. tárgyi néprajz 16 kötettel van képviselve, míg a társadalomnéprajz 6 kötettel van jelen. A maradék 11 pedig egyértelműen be nem sorolható, általában többszerzős tanulmánykötet. Bár az efféle száraz statisztika is rengeteget elmond 241
