Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)

2. Szemle

Acta Ethnologica Danubiana 2-3 (2000-2001), Komárom—Komárno

Eva Krekovičová: Medzi toleranciou a beriérami. Obraz Rómov a Židov v slovenskom folklóre. Academic Electronic Press, Bratislava 1999, 228 p. 21 kép, angol nyelvű rezümé

Eva Krekovičová Medzi toleranciou a bariérami (‘Tolerancia és korlátok közt’) című könyve az idén nyáron jelent meg az AEP pozsonyi könyvkiadónál, amely a közelmúltban olyan jelentős kiadványokkal bővitette a könyvpiacot, mint a Kárpátukrajnáról szóló monográfia (Zakarpatsko), a Masaryk elnök levéltárosa, Anna Horáková-Gašparíková által írt visszaemlékezés (U Masarykovcov), a svéd nagykövet, Ingmar Karlsson tanulmánygyűjteménye (Európa a národy), Jan Rýchlik Češi a Slováci ve 20. století című cseh monográfiája, továbbá a huszadik századi polgárosodási folyamatokat vizsgáló, német nyelven megjelent tanulmánykötet (Bürgertum und bürgerliche Gesellschaft in der Slowakei. 1900-1989), valamint a nagyon gazdag regiszterü Bibliografia k dejinám Slovenska, hogy csak a legjelentősebbeket említsem.

Eva Krekovičová könyvének témája, mint azt az alcíme is jelzi: a romák és a zsidók ábrázolása a szlovák folklórban. Bevezetőjében megállapítja, hogy a szépirodalomhoz, illetve a “hivatásos irodalom”-hoz rokoni szálakkal kötődő folklórmüfajok olyan társadalmi emlékezet hordozói, amelyek a különböző típusú közösségek teremtette hagyománynál is mélyebbek, lévén, hogy ebben a társadalmi emlékezetben olyan információk is megőrződnek, amelyek nem képezik a tudatos tradíció részét. Ebben a társadalmi emlékezetben a “másság” és az “idegenség” képe bizonyos műfajokban évszázadokon át változatlan formákban őrződik meg, sztereotípiák, előítéletek és leegyszerűsítések formájában, más műfajok ezzel szemben a hagyományosság megőrzése mellett (akár az eredeti szöveg egyetlen szavának megváltoztatásával is) szüntelen aktualizálódnak és megújulnak, például a történelmi helyzet analógiáinak hatására.

A szlovák népköltészetben (ellentétben a lengyel vagy a magyar népköltészettel) a “más” (értsd: kisebbségi) vagy az “idegen” etnikum ábrázolása sem jellegét, sem pedig előfordulását tekintve nem jelentős, például Záturecký 1897-ben megjelent Szlovák szállóigék, közmondások és szólások című gyűjteményében a legtöbbször a cigányok szerepelnek (85), a zsidók 20, a lengyelek 4, a magyarok és a németek 2-2 esetben. A szerző ezt a szlovák történelmi folyamatosság hiányán kívül arra a tényre vezeti vissza, hogy a kultúra “etnizálását”, illetve a romantikus nacionalizmus eszméit a művelt réteg képviselte, azaz, hogy a szlovákok etnikainemzeti identitását a “plebejus gyökerű” szlovák kultúra alakitotta, így az a néphez (és a népköltészetbe) nem jutott el.

A szlovák folklórban ábrázolt romák megkülönböztető jegyei - megnevezésükön (cigány), bőrük színén és nyelvükön túlmenően - főként a sajátos életmódjuk, gondolkodásuk, viselkedésük, mentalitásuk, erkölcsi normáik, míg a zsidóké - a konkrét vezeték- vagy keresztnevükkel való megnevezésükön túl - a többségi lakosságtól eltérő vallásukban, “nem igazi” felső réteg voltukban mutatkoznak meg (a zsidók ábrázolása erkölcsi téren a legkritikusabb). A két etnikum viszonylatában a cigányok ábrázolása a kidolgozottabb, részletesebb és árnyaltabb, s ehhez igazodik a szerző gyűjtése is; a zsidókat ábrázoló gyűjtés mintegy fél száz szöveget (dalt, szólást, közmondást) ölel fel, a romákkal kapcsolatos folklór (döntő többségében kottával ellátott dal) ennek többszöröse.

237