Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)
1. Tanulmányok - Van der Kooi, Jurjen: Határtörténetek - határokon átnyúló történetek
Uther, Hans-Jörg (unter Mitarbeit von E. Fritzsching, E. Scheide und A. Willenbrock) 1987 Katalog zur Volkserzählung. Spezialbestände des Seminars für Volkskunde und der Enzyklopädie des Märchens, Göttingen, des Instituts für europäische Ethnologie, Marburg, und des Instituts für Volkskunde, Freiburg im Breisgau. Band I, A - K. München [etc.], 10- 156. Van der Kooi, Jurjen 1985/86 Literatur als Volkskunde. Historische Erzählforschung, Volkskalender und Mundart. In: Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde 26, 141-175 1997 Staatsgrenze und Kulturraum. Die deutsch-niederländische Grenze aus der Sicht der Erzählforschung. In: Josef Vareka, Markéta Holubová, Lydia Petránová (ed.), Evropsky kultúrni prostor jednota v rozmanitosti / Europäischer Kulturraum - Einheit in Vielfalt / European Cultural Area - Unity in Diversity. Sbomík z 10. etnokartografického sympózia (Tŕesť 25. - 29. III. 1996) (Český lid Suplement 84/1997). Prag, 61-72 1999 Koning Aesbold en Taitje van Leer. Verhalen over de grens. In: John Helsloot, Theo Meder, Carla Wijers (red.). De discipline van hét dagelijks leven. Bijdragen voor Ton Dekker over de orale cultuur, feestcultuur en historiografie van de Volkskunde (Volkskundig Bulletin 25, 2/3). Nimwegen, 272-291. Van der Kooi, Jurjen - Schuster, Theo 1993 Märchen und Schwänke aus Ostfriesland. Leer 1994 Der Großherzog und die Marktfrau. Märchen und Schwänke aus dem Oldenburger Land. Leer Határtörténetek - határokon átnyúló történetek Összefoglalás A határok és a velük kapccsolatos történetek nyilvánvalóan alig tartoznak a népi elbeszélést vizsgáló szakemberek kutatási körébe. Mindig is nagyobb érdeklődés mutatkozott a központi területek iránt. A Grimm testvérek óta a népi elbeszéléseket szinte egész Európában serényen gyűjtötték, s a korai néprajz romantikus-nacionalista előzményeivel összhangban mindenekelőtt mint régi etnikai, nyelvi vagy regionális örökséget válogatták és értékelték. így voit ez a múltban, és ami ennek az örökségnek a bemutatását és nyilvánosságra hozatalát illeti, lényegében a mai napig alig változott. Ha egy könyv elbeszélései egy nyelvről vagy egy népről elnevezett területet illetve országot reprezentálnak, az elbeszélések majdhogynem kizárólag a bizonyos terület fő nyelvén illetve a hozzá kapcsolódó nyelvjárásban íródnak. Ezáltal különösen a nagyobb, nyelvileg és etnikailag vegyes lakossággal rendelkező régiókról alakulhat ki torz kép, mivel az elbeszélések nem veszik figyelembe a bizonyos régió és elbeszélője többnyelvűségét. Az a veszély is fenyeget, hogy figyelmen kívül hagyják az elbeszélés összetettségét és az elkülönítetten tárgyalt elbeszélő hagyományok esetleges egymáshoz való kapcsolatait, az átszövődéseket. Ezenfelül, 150 év elbeszélés-kutatása egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy a) minden egyes népi elbeszélés saját történettel rendelkezik, hogy b) a népi elbeszélés elterjedése csak ritkán esik egybe azzal az etnikai, földrajzi vagy nyelvi területtel, amelybe tartozik, s amely számára éppen ezért bemutatásra kerül és, hogy c) mindezekkel együtt gyakori - ha nem a leggyakoribb - jelenség, hogy az elbeszélés eredete e területen kívül lelhető fel. Egy bizonyos elbeszélésnek egy bizonyos területhez való kapcsolásánál tehát a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk. Bár minden népi elbeszélés behatárolható egy területen belül, a népi elbeszélések elsődlegesen mégsem bizonyos etnikai, nyelvi vagy regionális csoport hagyatékát képezik, s a népi elbeszéléssel, mint jelenséggel nem lehet mit kezdeni, ha ezeket, mint egy bizonyos csoport hagyatékát határozzák meg és értelmezik. A multietnikus és multikulturális, többnyelvű területeken a népi elbeszélést csak akkor lehet helyesen értelmezni, ha identitáskeresés és ideológia felhangok nélkül, sőt bárminemű műfakji preferencia nélkül egy interkulturális és interlingvális összehasonlítás keretén belül gyűjtik és értékelik őket. Csak ezt követően válhat - talán - az is nyilvánvalóvá, hogy egy-egy adott elbeszélési típus, téma vagy motívum mégis jellemző-e az egyik vagy másik földrajzi csoportra. 199
