Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Hartinger, Walter: Marinahilf ob Passau. Egy népszerű búcsújáróhely kialakulása és a kapcsolódó ájtatossági forma elterjedése
amelynek népszerűsítését telephelyeiken, kolostoraikban, a hatásukra alapított vallási egyleteken, társulatokon keresztül, prédikációk során és irományaikban terjesztettek (vö. Beisei 1913, 88- 94). A Ferenc-rendiek reformista ágaként a kapucinusok csaknem kizárólag a széles néptömegek lelki üdvösségével foglalkoztak. Maximilián bajor herceg és az ausztriai Anna császámő által támogatva az 1610-et követő évtizedekben Passau környékén több kolostort alapítottak: Landshut (1610), Krems (1613), Regensburg (1613), Straubing (1614), Steyer (1616), Braunau (1621), Vasserburg (1624), Deggendorf(1625), Donauwörth (1630), Scharding (1635), Mühldorf ( 1640), Ried (1642), Vilshofen (1642), Burghausen (1654), Laufen (1656) stb. (Albrecht 1966, 636- 652; Baumgartner 1975,244) E településekkel együtt a források olyan helyeket is megneveznek, ahonnan a Mária-tisztelet a legerősebb támogatást kapta. A passaui kegyhelynek tehát rendkívül jól jött, hogy kultuszának közzététele szinkronban történt a bajor vidékeken a kapucinusrend felvirágzásával, és hogy éppen ebből a rendből vették át a jámborság jelképeként. A kapucinusok működési területeivel a következőkben mint a Mariahilf-kultusz központjaival fogunk találkozni. A zarándokhelyek rendkívüli, nem hétköznapi találkozás helyei Istennel (Baumer 1977). Azon idők, amelyek az embereket a megszokott hétköznapjaikból kibillentik, közben az Isten segedelmére kényszerítve őket, egyúttal növekvő tendenciájú zarándoklási intenzitást is mutatnak. A passaui kegyhely megalapítása egy kollektív, a régió határait túllépő bizonytalanság és fenyegetettség időszakára esik. 1622-ben von Schwendi őrgróf elhatározta, hogy a magánáhítat kegyképeként tisztelt Mária-képet embertársai számára is hozzáférhetővé teszi. Éppen ezekben az években Passau környékén háború dúlt. A csehországi és felső-ausztriai nyugtalanságok kiváltották a császár, valamint a katolikus Liga csapatainak katonai akcióit, amelyek 1620-ban a fehér-hegyi csatában csúcsosodtak ki (Albrecht 1966, 378 skk.). Am ezzel a béke még nem következett be, hiszen még éveken át állomásoztak megszálló csapatok Felső-Ausztriában és Felső-Pfalzban, a hadvezetés wallensteini rendszere alatt az egymással barátságban álló területek éppúgy szenvedtek, mint az ellenségesek. Amikor aztán 1630-ban a svéd csapatok ismételten előrenyomultak egészen közvetlenül Passau alá és az osztrák határig, a hívőknek elég okuk volt a „Mennyek Királynőjéhez” imádkozni. Habár a vesztfáliai béke a birodalomban bizonyos időre a megújulás és nyugalom időszakát hozta el, a Passau környékén élő emberek az ellenség előrenyomulásától továbbra is tartottak. Még a harmincéves háború befejezése előtt a törökök nyugat felé nyomultak. Amikor 1660-ban bevonultak Pécsre, már Bajorországban is érezhető volt a fenyegetettség, így a császáriak segélycsapatokat küldtek (Doebler 1928, II: 40 skk.). Érsekújvár eleste 1663-ban, amelyet német vidékeken nagy megdöbbenéssel fogadtak, az Inn mentén szilárd „helyek” kiépítéséhez, ill. a cseh és bajor hágók katonai biztosításához vezetett. Ez alkalommal már nem nyelvi és felekezeti alapon való ellenségeskedésről volt szó, mint a harmincéves háborúban, hanem magáról a „kereszténység ősellenségéről”. Tekintettel a császár és a birodalom katonai tehetetlenségére, kézenfekvőnek bizonyult, hogy mozgósítsák az égiek hatalmát, és Mária oltalmát kérjék a kereszténység megmentésére. Annak oka, hogy közben a hivők reményeiket a passaui „Máriahilfképre” összpontosították, nemcsak abban állt, hogy a törökök feltételezett földrajzi támadása a Duna mentén indult, hanem sokkal inkább hagyományos összefüggésekről volt szó a „Máriakép” híre és a török veszedelem között. Már 1571-ben a keresztény csapatok „auxilium christianorum” kiáltással vetették magukat a mohamedán flottára Lepantónál, és kivívták a győzelmet (Aurenhammer 1956,122). így nem csoda, hogy Passauban terjednek az olyan hírek, amelyek a törökellenes harcokban lejegyzett csoda-segítségről tudósítanak. így érkezik meg 1677-ben Andreas Mayr puskamüves a kegyhelyre, és hálásan adja jegyzőkönyvbe, hogy aphilippsburgi erődítmény megtámadásakor egy „veszélyes lövést kapott a köldöke mellé, a golyó két öllel arrébb visszapattant, amelyet von Baden nagyságos úr látott, nagyon elcsodálkozott, és neki azt mondta: több a szerencséd, mint az eszed” (In: Maria-Hülf ob Passau, die immer scheinende Gnaden-Sonn... Passau, 1687, 27
