Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Hartinger, Walter: Marinahilf ob Passau. Egy népszerű búcsújáróhely kialakulása és a kapcsolódó ájtatossági forma elterjedése
122). Amikor 1683-ban Bées megszállásával a veszélyérzet a csúcspontra hágott, Passau kegyhelye láthatóan a keresztény nyilvánosság középpontjába került. A császári udvar Linzen át Passauba vonult vissza, és a császár a maga kíséretével a döntő szeptemberi napokban egyre csak a Mária-kegykép előtt térdelt, és a Bécs előtt álló keresztény csapatok győzelméért könyörgött. Ott azonban a kapucinus atya, Marco d’Aviano, aki előzőleg többször is felkereste testvértársait, Passauban megeskette a keresztény katonákat, hogy „Mária, segíts!” kiáltással menjenek a csatába (Mindera 1961,16; Gnolfo é. n.). így tehát nem kell csodálkozni azon, hogy a császár (a felszabadított Bécs városa) és Esterházy Pál hálából, hogy megmenekültek a török veszélytől, egy hatalmas barokk templomot „Mariahilf’ néven építtettek Bécsben, melynek alapján egy egész városnegyednek a „Mariahilf’ nevet adták. A főoltárra a passaui kegykép másolatát helyezték el, amelyet előzőleg a temető templomában hasonló módon tisztelet övezett (Blaschek 1926). A török háborúk élménye a Máriahilf-tiszteletre jelentős hatást gyakorolt. Egész Európa hadban álló népeit ezen alkalomból Ausztriába összpontosították, sok katona először lépte át Passau püspökváros határát, és itt életét Isten fia anyjának oltalmába ajánlhatta. A táborokban a prédikátorok a csapatok figyelmébe „Mária - a keresztények segítője” gondolatot ajánlották. Ezen eszme és konkrét jelképiség jegyében a katonaság lelki összetartozása mindenfajta nyelvi és politikai határok ellenére erősödött. A passaui kegykép a kereszténység összetartozásának köteléke lett az iszlám felől indult fenyegetésekkel szemben. A harcok végeztével a passaui Mária-kép néhány másolatát a hazatérő katonák magukkal vitték tiszteletadás, csodálás céljából, így általuk újabb zarándokhelyek kialakítása kezdődött meg, mint pl. Groissenbrunn Alsó- Ausztriában (vö. Gugitz 1955, II.), Moosbrunn bei Rastatt Badenben (vö. Kolb 1968), avagy Neumarkt Felső-Pfalzban (vö. Bauch 1979), a Mária-egylet felvirágzása Münchenben, ahol néhány évtized alatt több mint egymillió Mária-tisztelő jött össze e képalak jegyében, vagyis mindezek közvetlen kapcsolatban állnak az 1683-as eseményekkel (Mindera 1954, 203-238; Mindera 1960, 73-75). Ha figyelembe vesszük azokat a mutatókat, amelyek felvilágosítással szolgálnak valamely kegyhely jelentőségével kapcsolatban (gyüj tőperselyek, zarándoklatok száma, úrvacsora, áldozási adományok száma, csodás gyógyulásokról szóló beszámolók száma, akkor beigazolódnak azok a feltevések, amelyek a passaui zarándoklatoknak a háborúkban és háborús veszélyben való kialakulásáról szólnak. Ezt persze nem szabad kizárólag von Schwendi őrgróf temploma vonzerejével magyarázni. Sokkal inkább talán arról lehet szó, hogy a Mariahilf-tisztelet elterjedésével, népszerűsége növekedésével új filiációk sora jött létre már a 17. században, és amelyeket a 18. században még számos további követett (lásd 3. ábra). Ezáltal a figyelem bizonyos mértékben elterelődött a mozgalom kiindulópontjáról. A perselyadományok a 17. század 80-as éveiben itt ugyan elérik az első csúcspontot, a közösségi körmenetek azonban 1627 és 1710 között szinte ugyanazon a szinten folytatódnak, tehát még más erőknek is szerepet kellett játszaniuk abban, hogy a passaui templom nagy vonzerejű vallási központtá vált. Feltételezhető, hogy azok a külső tényezők, amelyek a 17. században a Mária-zarándoklatokat elősegítették (pl. a Máriatényezők megerősödése a zarándoklatokon belül, a háborúk, a járványok, a balesetveszély, az emberi tehetetlenség a sokféle veszéllyel szemben), hasonló módon más kegyhelyeknek is a javára kellett volna válniuk. Mi különböztette meg a passaui Máriahilf-kegyhelyet a felső-ausztriai Mária-Taferl-kegyhelytől, az alsó-baj orországi bogenbergi Istenanyától, avagy a passaui Niederburg-kolostor Madonnájától olyannyira, hogy ezen régi kegy helyek jelentőségét is gyorsan túlszárnyalta? Ebben az összefüggésben azokról a belső erőkről kell szólni, amelyek a képi alakban és annak kifejezésében gyökereznek. Az első feltűnő vonás az, hogy von Schwendi őrgróf kezdettől fogva kapcsolatba hozta a „Mária-segíts!’’-felkiáltást a Cranach-festményről készült saját másolatával. A latin alapító-okiratban a „glorisissima virgo Dei genitrix Maria, diva auxiliatrix 28
