Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Krónika
Feladat van tehát bőven, de így van ez jól. S végezetül engedjék meg, hogy egy fél mondat erejéig visszatérjek a bevezetőben emlegetett egészséges néprajzi struktúrához. Láthattuk, hogy azért annyira rosszul nem állunk: van egy többé-kevésbé jól működő néprajzi társaságunk, úgy vélem, ismét adva van a lehetősége egy önálló magyar múzeum létrehozásának, működik a tudományos kutatóhely, és a csírái itt vannak Komáromban (éppen a szomszédban) egy potencionális magyar egyetemnek is. Optimistán nézek hát a jövőbe, hiszen csak erőinkkel kell(ene) jól sáfárkodnunk, nem egymás ellen, hanem egymás segítségére dolgoznunk, s akkor talán ennek az egész intézményi struktúrának egy olyan szilárd alapjai lennének megvethetőek, amelyeket - jöjjön bármilyen kormányzat a jövőben - nehéz lenne megingatni. Ezen intézményrendszer megszilárdítására, ha minden jól megy, van négy évünk... De hanem is megy, nem is menne minden jól, dolgozni akkor is lehet és kell is. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tagjait senki nem akadályozza meg abban, hogy végezzék munkájukat, hogy kezdeményezőleg lépjenek föl. Ugyanígy az Etnológiai Központ tevékenységét sem gátolta az elmúlt évben semmi (bizonyítják ezt eddigi eredményeink), s meggyőződésem, hogy a muzeológia terén is lehet tenni, bármilyen ostoba és szemellenzős is a felső vezetés. És ha a Városi Egyetem részéről van érdeklődés, akkor az a szellemi potenciál, amely most a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, az Etnológiai Központ, illetve a múzeumok keretei között tevékenykedik (jól tudom, nem olyan sok ember ez, de mégsem elhanyagolható!), bevonható lenne az oktatásba is, s ezzel mintegy bezárulna a kör, hiszen bizonyos szintű utánpótlást már mi magunk is ki tudnánk nevelni. Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére. Szerk. Liszka József, L. Juhász Ilona közreműködésével. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 1988. 131 p. /Notitia Historico-Ethnologico, 1./ Az utóbbi évtizedben a szlovákiai magyar néprajzkutatás örvendetes fellendülésének lehettünk szemtanúi. E kijelentés bizonyítására talán elég utalnunk a Csehszlovákiai (később Szlovákiai) Magyar Néprajzi Társaság megalakulására (1990), a társaság könyvtárának és adattárának megalapítására, szervezett kutatásainak és kiadványsorozatainak (Népismereti Könyvtár. 1991-, Utánpótlás. 1991-, Adattári Közlemények. 1993-) és tájékoztatójának (Hírharang. 1990—) a megindulására, a szakképzett néprajzkutatók számának növekedésére, a Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia ( 1992-) füzeteivel igazolható publikációs tevékenység kiszélesedésére és megnövekedésére, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum és más kiadók ilyen irányú tevékenységére, a néprajzi folyóiratokat és könyveket is gyűjtő somorjai Bibliotheca Hungarica létrehozására (1990), valamint a 100 évvel ezelőtt megalapított és az 1920-as évek elején megszüntetett, néprajzi kollekcióval is rendelkező ipolysági Honti Múzeum újjáalakulására (1992) és épületének megnyitására (1995). Ennek, a csak néhány példával illusztrált folyamatnak a része a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központjának a megalakulása (1997) és Notitia Historico-Ethnologico című sorozatának megindulása is. A sorozat első kötete Liszka József szerkesztésében, L. Juhász Ilona szerkesztői közreműködésével a Lilium Aurum kiadásában 1998-ban jelent meg 131 oldal teljedelemben. Cime: Szolgálatban, alcíme: Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ag Tibor tiszteletére. Öt évvel ezelőtt a 65 éves Ág Tibort, a Magyar Néprajzi Társaság külföldi tiszteletbeli tagját, a Szlovákia Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnökét a „ Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok... ". Tanulmányok a 65 éves Ag Tibor köszöntésére (Szerk. Liszka József. Népismereti Könyvtár, 7. Komárom-Dunaszerdahely, 1993) című kötettel tisztelték meg a folklorisztika művelői. A Notitia Historico-Ethnologico első kötetének címe igen találó, hiszen az e kötettel köszöntött Ág Tibor a maga népzenegyűjtői és -kutatói, zenepedagógiai és karvezetői, tudományos és közművelődési tevékenységét valóban mindenkor Szolgálat-nak tekintette, népe és annak kultúrája szolgálatának. A családjától kapott zeneszeretettel felvértezve, a bartóki és kodályi példától ösztönözve első, 1951 -es Zobor 144
