Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Szemle
egyes vizsgált időszakokban hatást gyakoroltak Szlovákia népi kultúrájának alakulására. Ilyenek például az ország geomorfológiai adottságai, a lakosság nemzetiségi összetétele, a szlovák nyelvjárások, az ország területi elrendezése 1867-1922 között, az egyházi hatóságok, települések 1873-ban, kivándorlási hullámok 1899-ben, majd 1925-1937 között, a lakosság megoszlása foglalkozás szerint 1910-ben és 1970-ben, a mezőgazdasági szezonmunkások belső migrációja a 19. század végétől 1940-ig, az írástudatlanság mértéke 1930-ban, az iskolák 864-1848 között, a kulturális intézmények, az adatközlők műveltsége és nyelvismerete. A tudományos alapossággal létrehozott nagyszabású munka adatbázisa a döbbenet erejével hat az olvasóra. A néprajz anyagi kultúrával foglalkozó témaköreit két nagy fejezetben tárgyalják. Az anyagi kultúra ún. műszaki (materiálno-technická kultúra) szempontból jelentős témái közül a következő témák kerültek feldolgozásra: földművelés (Ema Drábiková, Peter Slavkovský), állattartás (Ján Podolák), háziipar, kézműipar (Michal Kaľavský), kereskedelem (Ľubica Falťanová), közlekedés (Magda Pan'ková). Az anyagi kultúra további három fontos témája a harmadik fejezetet tölti ki. Ezek a témakörök társadalmi szempontból (materiálno-spoločenská kultúra) betöltött fontos szerepük miatt kerültek egy csoportba. Térségünk emberének szervesen egymásba fonódott lételemeit, mégpedig a táplálkozást (Rastislava Stoličná), az öltözködést (Mojmír Benža) és az építkezést, lakáskultúrát (Soňa Kovačevičová) tárgyalják itt. A társadalmi kultúrával foglalkozó fejezet témái a következők: faluközösség, családközösség (Zora Apáthyová- Rusnáková), családi szokások, évközi szokások (Viera Feglová) és világnézet (Tatiana Cibulová). Az ötödik fejezet témaköreit az ún. művészeti kultúrába (umelecká kultúra) csoportosított alfejezetek képezik. Ezek a népköltészet (Svetozár Švehlák), a népművészet (Oľga Danglová), a dramatikus játékok (Dániel Luther), a néptánc (Stanislav Dúžek) és a népi hangszerek (Oskár Elschek). A kultúrterületek és régiók című utolsó összefoglaló fejezet tudományos szerkesztője Soňa Kovačevičová, aki elsősorban a népi kultúra környezetét és annak változásait vizsgálja. Az etnokartográfiai módszerek, a kiválaszott téma és az adatok következetes felhasználóval itt lehetőség nyílik a tudományos absztrakcióra: a szerzők ennek révén mutatják be Szlovákia egyes kulturális területeinek és régióinak jellegzetességeit. Eszerint Szlovákia területe 9 nagy régióra oszlik. A nyugat-szlovákiai, a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai régiók további adottságaik alapján 3-3 sajátságos területre különülnek el, ezek a hegyvidéki, a síksági, valamint a síksági jegyeket magán hordozó hegyvidéki régiók. Szlovákia néprajzi atlaszának másik célját - a hatalmas mennyiségű adat közreadása mellett - a népi kultúra kiemelt jelenségei fejlődésének térképes ábrázolása képezte. Az adatok 100-150 évre nyúlnak vissza. A leggyakrabban behatárolt időszakokat a következő történeti periodizáció alkotja: 1900 előtt (a 19. század második fele), 1900-1918 között, 1919-1945 között, 1945 után. Néhány téma erejéig a kutatás visszanyúlik korábbi időszakokra is, mint pl. a szlovák műkedvelő színház helyzete 1830-1919 között stb. Több jelenség időbeli változásait a térképek segítségével nyomon követhetjük egészen az 1970-es évekig. Ily módon lehetőség nyílik néhány etnokulturális jelenség elmaradásának, megtartásának, hagyományozódási formáinak, esetleg újraéledésének a megfigyelésére is. A jelenségek dinamikája kartogramok, kartodiagramok, grafikonok, izovonalak segítségével van kifejezve. A speciális etnokartográfiai módszer által nyújtott lehetőségeken belül sor kerül itt azokra az összehasonlításokra is, amelyek például azt mutatják be, hogy a nemzetiségi és a konfesszionális hovatartozás miként hatott a múltban a népi kultúra egyes jelenségeinek fejlődésére, különbözőségeire a vizsgált időszakokban egy-egy településen vagy bizonyos régión belül. Ezek a különbségek elsősorban azokban a jelenségekben mutatkoznak meg a legmarkánsabban, amelyek a nyelvvel, a szellemi élettel, az erkölccsel, a szokásvilággal fonódtak szorosan össze. A térképeket többféle léptékben is megfigyelhetjük. Leggyakoribb az 1:2 000 000 lépték, de fejezetenként és témakörönként találunk még nagyobb vagy kisebb léptékű térképeket (1:1 000 000, 1:1 500 000, 1:3 000 000) is. Az egyes témakörök szerint minden térképcsoportot magyarázó szöveg egészít ki, amely segítségével általános áttekintést kapunk az érintett probléma legfontosabb összetevőiről és azokról a sajátságokról, amelyek az egyes térképeken láthatók. A szövegben a nyelvjárási jelenségek dőlt betűvel (kurzív) vannak jelölve. Az egyes témákhoz a magyarázó szövegeken kívül további illusztrációs anyagok (rajzok, dalok, dalszövegek stb.) is csatlakoznak. Témakörönként a legfontosabb információk német és orosz nyelven is fel vannak tüntetve. Az atlasz teljes magyarázó szövege német nyelven egy különálló mellékletben jelent meg, amely nagy segítséget nyújt a kiadvány széles körű alkalmazásában európai, sőt - nem túlzás - világviszonylatban is. Szlovákia néprajzi atlasza nagyon jól átgondolt jelentős tudományos mű. Olyan egyedülálló szintézis, amely a téma tudományos megismerésének egyik elengedhetetlen forrásműve. Néhány elmarasztalható részletét, ismeretanyagának apró pontatlanságát (amely függhetett a kutatási helyek kiválasztásától, a kutatás 114
