Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1928. (47. évfolyam 1-52. szám)
1928-03-15 / 11. szám
11. szám SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 159. oldal lesen az iparigazolványt a képesítés igazolása nélkül is kiadhassa. Az iparigazolványnak ilyen kivételes kiadásáról azonban épugy mintha az iparhatóság a szakképzettséget az ipartestület véleményével ellentétben igazoltnak találta volna (1. az 1922. évi XII. te. 41. §. második bekezdését), értesíteni kell az ipartestületet. Kaposvár, 1928. március 3. Alispán helyett: Bujkovszky Gusztáv, vm. tb. főjegyző. 6674—1928. szám. Somogy vármegye alispánjától. Valamennyi járás főszo'gabirájának, Kaposvár r. t. város polgármesterének, valamennyi községi és körjegyzőségnek. A m. kir. Növényélet és Kórtani Állomás felhívása a vadon termő gombák értékesítéséről. Erdős vidékeinken évről-évre rengeteg vadon termő ehető gomba megy veszendőbe amiatt, hogy azokat senki sem gyűjti össze. Némely vidéken a nép gyűjt ugyan többkevesebb gombafajtát, de a mérges fajoktól való félelem miatt számos, jól felismerhető hasznos fajt merő előítéletből nem mernek szedni vagy pedig tudatlanságból mérges gombákat is hozzászednek. A vezetésem alatt álló Állomás Gombászati Osztályára mind sűrűbben érkeznek olyan kérelmek, amelyek részben a magától termő gombák célszerű értékesítési módja felől, részben különféle gombák termesztésére vonatkozólag kérnek útbaigazításokat. Mig a gombák termesztése fajonként kellőleg nincsen kitanul mányozva, addig a vadon termő gombák értékesítésére vagyunk utalva. Mivel ez a forrás nem kiapadhatatlan azért nagyon ajánlatos a gyűjtést (szedést) úgy kezelni, hogy az nemcsak mentői kifizetődőbb, de lehetőleg előrelátó is legyen. Például valamely közismert fajt túlságosan is kitermelhetnek azáltal, hogy a termést az utolsókig felszedik. A teljesen kinőtt, sokszor már úgyis kukacos gombakalapokat a termőhelyen kell hagyni, hogy azok spórája (magja) a gombanövényt felfrissítse, terjessze. Kíméletlen szedéssel a mérges gombáknak kedvezünk. Azokat ugyanis (ha ugyan felismerik) senki sem szedi s igy mind viszonylag több és több teret hódítanak. Céltalan a mérges gombákat összetaposni, mert a gomba tulajdonképeni növénye a föld alatt van. A széttaposott gomba darabkái pedig a spórát ugyancsak elhullathatják. Ha valaki a mérges gombákat irtani akarja, akkor cselekszik helyesen, ha azokat haza viszi s a veteményes ágyásokat trágyázza velük. Ott azok nem szaporodhatnak, hanem dús nitrogéntartalmú trágyát szolgáltatnak. A közismert (és sűrűn kitermelt) jó gombaféleségeknek bizonyos fokú kímélése lenne az is, ha a kevésbbé ismert, de jól meghatározható fajokra is figyelmet fordítanánk. Ilyen gomba még elég van. Pl. a tarló- és a közönséges őzlábgomba (Lepiota naucina Fr. és Lepiota procera Scop.), a begöngyöltperemü cölöpgomba (Paxillus invo- lutus Batsch) stb. Ezek és számos más gombák a szállítást is kibírják, de van számos olyan faj is, amelyik gyorsabban romlik s igy a gyűjtés helyén használható fel. Ilyenek például a pöfetegek (Clobaria, Lyceperdon), továbbá a nagyobb tintagombák (Coprinus) s a puhább tinoru gombák (Boletus).
