Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1905. (24. évfolyam 1-52. szám)
1905-07-27 / 30. szám
304 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 30. sz. Hiv. másolat. 18473/1905. szhoz. 75039/111—a. 1905. B M. számú körrendelet. Útlevél ügyben. Valamennyi törvényhatóságnak. Budapesti államrendőrség főkapitányának. Tapasztaltatott, hogy az utlevélügyek, de különösen a külföldi képviselőtestületi hatóságok által az útlevelet kiállító hatósághoz áttett, illetve innen leadott útlevél iránti kérvények feltűnően hosszú idő alatt, sőt többszöri sürgetés dacára sem nyernek elintézést. Tekintettel az utlevélügyről szóló 1903. évi VI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 70000/1904. számú rendeletre, felhívom, miszerint az útlevelek kiállítása körül előálló intézkedéseket soronkivül foganatosítsa és erre az alantas hatóságokat is szigorúan utasítsa. Budapest, 1905. évd julius'hó 14-én. A miniszter megbízásából: Dr Serényi miniszteri tanácsos. 18473/1905. szám. Valamennyi főszolgabíró (kaposvári rendőr- kapitány úrral és községi elöljáróságokkal miheztartás végett közlöm. Kaposvár, 1905. évi julius 22. Alispán helyett: Gabsovits s. k. főjegyző. Hiv. másolat. 18348/1905. számhoz. 4120. ein. sz. M. kir. központi statisztikai hivatal. Körirat, valamennyi utlevélkiállitó hatósághoz. Az utlevélnyilvántartás — másolatok az utazás céljának bejegyzését illetőleg még mindig nélkülözik azt az egyöntetűséget, amely minden statisztikai adatgyűjtésnek alapját képezi. Minthogy pedig az utlevélnyilvántartások az utlevéllapok adatai alapján készülnek, első sorban ezeknek kiállítását kell egyöntetűvé tenni s ezért a m. kir. belügyminiszter ur ő nagyméltóságának magas hozzájárulásával van szerencsém az összes utlevélkiállitó hatóságokat felkérni, hogy az utlevéllapok kiállításával megbízott alárendelt hatóságaikat és közegeiket (a községi elöljáróságokat és r. t. városok rendőrkapitányait) az alábbiaknak megfelelően utasítani és az e tárgyban kiadott intézkedéseikről tudomásvétel végett alulirt hivatalt is értesíteni szíveskedjenek. Az utazás célját a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. t.-c. 1. §-ának és az ezen törvény végrehajtása tárgyában 1904. évi 40000. szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet 1. §-ának figyelembe vétele mellett kell az utlevéllapokba bevezetni. Hogy mely esetben forog fenn kivándorlás, arra nézve nem mindég a fél saját bevallását kell irányadónak tekinteni, hanem ezt a fél kikérdezése és az úgy kiderített körülmények mérlegelése alapján gyakran magának az utlevéllapot kiállító hatóságnak illetve közegnek kell megállapítani. A kivándorlásról szóló 1903. évi IV. t.-c. 1. §-a értelmében kivándorló az, a ki tartós kereset céljából bizonytalan időre külföldre utazik s ezért az útlevél iránti kérelem benyújtásakor illetve az útlevéllé kiállítása alkalmával arra nézve kell biztos tájékozást szerezni, hogy a kérelmező 1. tartós kereset céljából megy-e külföldre? 2. vissza térése bizonyos, vagy legalább hozzávetőleg előre megállapított időn belül valószinü-e? Az Amerikába és általában tengerentúlra szóló útleveleknél az utazás céljának megállapítása egyáltalán nem ütközik nehézségbe, mert a nagy távolság, a tetemes útiköltség és különösen a külföldi gyakran teljesen ismeretlen életviszonyok következtében a visszatérés csak több előre nem látható körülménynek kedvező összetalálkozása esetén válik lehetővé és igy a külföldön tarózkodás ideje még akkor is bizonytalan, ha a fél bizonyos időn belüli visszatérésére nézve szándékát bejelentette. Éppen ezért az 1904. évi 40000. sz. belügyminiszteri rendeleti 1. §-a értelmében mindenkit a ki mint III. osztályú (fedélközi) utas kereset céljából Európán kívüli államba utazik, kivándorlónak kell tekinteni s ennélfogva ily egyének utlevéliapjába
