Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-27 / 23. szám
helyorseg 7 A VALLASSZABADSAG SZÜLETÉSE Szemelvények Balázsi László nyugalmazott unitárius lelkész ünnepi összeállításából Bartók Béla, a világhírű zeneszerző, aki felnőttként vállalta unitárius hitét, így ír vallásáról: „A magyarság számára talán a legszomorúbb, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az Erdélyben, a XVI. században született unitárius - amely humanizmusával, a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvényesítésével és haladó szellemével kiemelkedő lehetne - állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében. Ez gyakran ma is tapasztalható. Kis létszámuk miatt igen sokan nem is ismerik őket, és az időnként nyilvánosságra kerülő híradásokat idegenkedve vagy értetlenül fogadják.” Ennek a keserű véleménynek az erejét talán egy kicsit tompíthatja az az esemény, amely idén január 13-án történt az erdélyi Tordán, ahol nagy ünnepséget rendeztek és emlékművet avattak az egyház születésének 450. évfordulóján. (Bár beharangozása eléggé halkra sikeredett.) Dr. Nyiredy Szabolcs címzetes egyetemi docens írta negyedszázaddal ezelőtt: „Jó lenne, ha beleivódnék a magyar köztudatba, hogy létezik egy olyan fogalom - türelem -, amelyről unos-untalan hallhatunk a rádióban, televízióban, olvashatunk a sajtóban (bár megélését a közéletben sajnos igen sokszor nem tapasztaljuk) - melynek törvénybe iktatásával hazánk nemcsak Európát, hanem az egész világot megelőzte, mégpedig abban a korszakban, amikor máglyán égették meg az »eretnek«-eket (pl. 1553-ban Genfben Szervét Mihály spanyol reformátort), és Francia- országban ezerszámra mészárolták le a hugenottákat, a kor francia protestánsait (Párizs, 1572. augusztusi Szent Bartalan-éj).” Csetri Elek kolozsvári történész Erdélyi türelemtörténet című cikkében így ír e hatalmas történelmi tény létrehozóinak egyikéről, János Zsigmond választott magyar királyról, erdélyi fejedelemről: „Erdély a vallási béke szigete volt, ahol a katolikus uralkodó szeme láttára kerültek többségbe a protestánsok. [...] János Zsigmond jelenlétével megvolt a legfőbb személyi feltétel a vallási kérdés erdélyi rendezésére. Erre tette hivatottá neveltetése és felfogása, amiben édesanyjának, Izabellának is fontos szerepe volt. A királyné maga is reneszánsz uralkodónő. [...] Reneszánsz udvari világot teremtett maga körül, s ebben a szellemben növekedett ifjúvá János Zsigmond. [...] Noha kezdetben tettrekész uralkodónak számított, valójában sem a politikai cselszövések, sem a harci diadal nem vonzzák különösebben. Annál nagyobb gyönyörűséget talál a kultúrában. Távolba tekintő szemével, elmélyedő, szinte melankóliába hajló természetével leginkább a teológia érdekelte, és a hitviták szenvedélyes résztvevőjévé tette. Átélte a protestantizmus különböző áramlatait, s a maga korában szabadgondolkodónak számított, végül az un-itarizmust fogadta el.” Szükségesnek tartjuk, hogy leírjunk néhány véleményt a vele együtt dolgozó szellemóriásról, Dávid Ferencről. Nehogy az elfogultság vádjával illethessenek, egyetlen vélemény sem unitárius szerzőtől származik. Szabó Dezső azt írta: „A legnagyobb magyar reformátor, tragikusan szép arcú, titáni alak, s helye van az európai szellemi történetben.” Révész Imre református püspök szerint: „Ez a szász eredetű, lángeszű ember, aki a reformációhoz már érett férfikorában csatlakozott, szónoki képessége és kitűnő magyar tolla révén természetes vezetőjévé lett az erdélyi protestánsságnak.” Cs. Szabó László, az igényes esszéista szerint „...a nyugtalan hitvalló mögött egy veszélyes vérmérséklet, s egy örök szellemi alkat áll. Ez ma sem avult el, meg-megújuló alakja körül tovább örvénylik a magyar élet.” Horváth János irodalomtörténész véleménye szerint: „Dávid Ferenc a XVI. század legsajátabb, s egyik legérdekesebb fia. [...] Megítélését azonban felekezeti és világnézeti tekintetek bonyolítják. Azon felekezetek, amelyeken túlhaladt, hajlandók benne puszta racionalistát látni, saját felekezete a reformáció beteljesedését magasztalja benne, az erasmista humanizmus, a felvilágosodás és szabadgondolkodás régibb és újabb hívei a XVI. század legmodernebb jelenségeként becsülik. [...] Engedékenyebb volt másoknál: érvektől engedte magát meggyőzni, s volt képessége érvekkel másokat meggyőzni. [...] De küldetést látott abban, hogy a másoktól csak részletenként megkezdett reformációt teljesen végrehajtsa.” Féja Géza egy jelenséget lát benne: „Dávid Ferenc élete: ballada, balladai időmértékű út Isten arca felé. Az ő istenélménye az emberi szellem remekműve, s e remekművön folyton újabb alkotnivalót talált. [...] Ő a szellemi szabadság első vértanúja magyar földön.” Németh László író értékelése szerint: „A forradalom eleven szelleme. Hatalmas tehetség, aki katolikus neveltetését elrúgván, hitek és kételyek forgószelén repül a dévai börtönig. Az apja varga volt, s pályája demokratikus karrier. Tömegeket delejez, öreg tudósokat ránt magával. Befelé örökös újrakezdő hév, kifelé ellenállhatatlan meggyőzőerő.” Szerb Antal a magyar reformáció legkiemelkedőbb alakjának tartja. Klaniczay Tibor „a magyar történelem, s szűkebben a magyar reneszánsz egyik kiemelkedő, nagy személyiségének, megalkuvást nem tűrő nagy reformátorának” nevezi. A hittanórás tanítvány, Török Tamás, egykori rádiós dramaturg, több regény, rádiójáték szerzője idézi Szent-Iványi Sándor Amerikába emigrált, nagy tudású és nagy hatású unitárius lelkésznek és tanárnak A magyar vallásszabadság című könyvéből azt a tényt „amikor az' egyesült államokbeli vallás- és lelkiismereti szabadságot tárgyalja, amely végül is Erdély talajából nőtt ki, s az amerikai demokratikus hagyományokon fejlődött tovább, mintegy kölcsönhatásban; olyannyira, hogy az amerikai Függetlenségi nyilatkozatban jelentősszámú unitárius elvet fedezhetünk fel. [...] A meghatározó és kiemelkedő sok amerikai kiválóság között oly sok volt az unitárius a haladás előharcosai között, hogy a nemzeti pantheon, a Hall of Fame megtiszteltjeinek több mint fele unitárius.” Török Tamás örömmel fedezi fel Szent-Iványi könyvében a maga által is igaznak vallott elvet, miszerint „a tizenhatodik századi vallásügyi törvények, s azoknak, ill. azok irányának folytatása nemcsak vallási erőforrásunk, hanem el kell jönnie annak az időnek, amikor nemzeti erőforrásunkká is lehet.” Egykori teológiai professzorom, Erdő János püspök (1970 óta példaképem, útmutatóm bekeretezett képe ott van íróasztalom felett Petőfiével együtt) sokszor idézett gondolataival zárom soraim: „Akik elfelejtik a múltat, kénytelenek azt megismételni. Azok pedig, akik emlékeznek a múltra, benne útmutatást találnak a jelenre és a jövőre egyaránt, s gazdag hagyományt tudnak feleleveníteni. Mi megtanultuk a múltból, hogy sok idő és tapasztalat szükséges, amíg az ember eljut annak felismerésére, hogy egyetlen dogma sem érdemli meg, hogy érette szembeszálljunk és vétkezzünk az emberség és a szeretet ellen.” Romantika eladó 2. (olaj/vászon, 2016] zene BULI BULI Stumpf András LAPSZÁMUNK SZERZŐI Rég kavart fel zene ennyire. És nem, cseppet sem a katarzishoz juttató megrázkódtatásról beszélek. Elindítottam a videót, és azonnal fel- üvöltöttem: ezt ne! Hallgatni-nézni, ahogy valami gagyi cigánypopala- pon rituálisan kivégzik a magyar nyelvet és a prozódiát! Késszúrásként ért minden kín- és félrím, a döcögés, amelyet itt éneknek gondoltak - mintha baseballütővel csapkodnák a fejemet! És akkor a képi világról még nem is szóltam: suliban mászkálgató, aztán a falusi diszkóban koktélokat szürcsölgető cigány lányok, tizenkét-tizenhárom évesek... Nem bírom! Márpedig végig kell néznem és írnom kell róla. A magamnak tett ígéret kötelez: ebben a rovatban az kap teret főleg, ami értékes, ám ha valami kikerülhetetlen történik a magyar popzenében, az sem maradhat ki. Márpedig most ez a nagybetűs történés. A Buli buli több mint kétmillió megtekintést ért el a YouTube-on. Igen, jól olvasták, több mint kétmilliót! Dorina dala, ami egyébként egy 2012-es román popdal koppintása egy az egyben, már ami a zenét és az énekdallamot illeti. A Trupa Senzual Honey Honey című bulislágerét halljuk tehát, magyar szöveggel, egy 13 éves cigány lányka szájából. Feldolgozás, van ilyen, mondják erre, de erős a gyanúm, hogy inkább arról van szó: minél kevesebbet akartak betenni és minél többet kivenni. Bejött. Nem csoda. Kis Grófo három évvel ezelőtti országhódítása (a „Nézését meg a járását” negyvenmillió megtekintésnél tart, a Bulibáró is húszmillió fölött van) óta tudjuk, hogy a diszkóba oltott lagzizene, a „mu- latási” országa vagyunk. A kis Dorina sikerének titka ugyanez, ahogy az aprócska Keviné is, akivel duet- tezni is szoktak arról, hogy „Lőve me”. Szimplán röhejes vagy inkább perverz, amikor klipekben gyerkőcök rajoskodnak meg ribiskednek? - tettem fel magamnak a kérdést, aztán rájöttem: semmi okom a szigorúságra. Gyerekek felnőttesdit játszanak, ráadásul csak félig. A Buli buli ezért kifejezetten hiteles. A lány, aki kettest kapott matekból, csak akkor mehet el szombat este, ha kijavítja. És kijavítja. Négyese lesz. Fontos és jó üzenet. A videó végére bájossá válnak a dal bénaságai is. Gyerekszájból szólnak, elvégre. Böszörményi Zoltán (1951) József Attila-díjas költő, író, szerkesztő Döme Barbara (1973) író, újságíró, szerkesztő Kertész Dávid (1993) író Lövétei Lázár László (1972) József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, műfordító Muszka Sándor (1980) költő, író Pál Dániel Lévente (1982) költő, író, műfordító, a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja Rácz Norbert Zsolt (1982) a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyház- község lelkésze Zalán Tibor (1954) Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, drámaíró, műfordító 2018. január IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET /
